Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ásott kutaktól a szénhidrogén kutakig

2008.03.01

 Az ásott kutak legegyszerűbb formája a laposokban, buckák tövében ásott 2 lépés széles és 4 lépés hosszú kopolyakút volt. Mélységük 1-1,5 méter volt csupán, ettől mélyebb csak abban esetben volt, ha a talajvíz a fenti szinten még nem bukott a felszínre, illetve nem tört fel. A juhászok igen kedvelték, hiszen sokszor hamarabb megásták, mintha lassan járó állataikkal természetes vízhez, vagy már megásott kúthoz jutottak volna. Elhagyott kútjaik később veszedelmes csapdáivá váltak nagyjószágoknak, vadon élő állatoknak, és természetesen a pusztában közlekedő embereknek is.

 A bányakutak - nagyjószágok számára készült, 5-6 méter széles, 10-15 méter hosszúságú ásott kutak - mellett már ott állt az ágas, rajta a gém a kútostorral, vödörrel, s vályú és csatorna biztosította a nagyjószágok vízhez jutását. Igaz, hogy legtöbbször csak hatósági figyelmeztetésre, de gyakorta kibélelték zsombóval, deszkával, sövénnyel, mely megakadályozta a beomlást, és szűrte a homoktól a vizet. A kutak tisztítása és kibélelése minden hatósági előírás ellenére legtöbb esetben azonban elmaradt.

 A tanyai életben is nagy probléma volt a kutak kevés száma és csekély víztartalma. Ez a jószágállományra nem egy évben katasztrófát jelentett. De nem volt sokkal jobb a helyzet a városban sem. 1780. aug. 31-én megjelent egy rendelkezés, amely szerint kutak készítése céljából kútmestert küldenek ki Jászberényből, aki sorra vesz minden kun helységet. Napi munkadíjja 1 forint és az élelmezés. Az akkori árakhoz képest ez fejedelmi díjjazásnak volt minősíthető, hiszen pl. a megyei orvos fizetése ebben az időben évi 300.-Ft volt.

 A kutakat térden felül kellett felróni, vagyis feldeszkázni, egy tallér pénzbírság terhe alatt. A munka határidős volt, három hét alatt be kellett fejezni. Vagyis egy kút mélyítése 3 hetet vett igénybe.

 Változást csak a XIX. század elején hatóságilag épített kőkutak hoztak. A kiskun városok pusztáin ezek a 6-8 méter mély, ásott kutak kővel béleltek voltak, 2-3 méter átmérőjű üregeiket kútkáva vette körül, amely sokszor csak a favödör járásához szükséges helyet hagyta födetlenül. Ezek a kutak a nevükben készítőik vagy készíttetőik, a pusztabírók nevét vagy a környék jellegzetes növényvilágát őrízték, őrzik, mint pl. Draskó, Dékány, Királydinnyés, Epres, Rekettyés, Kőkút stb. kutak. Legnagyobb vízhozama azonban a városban mélyített Templom kútnak volt, melyből Kiskunhalason kettő mélyült.

 Az itatásnak különösen nyáridőben volt nagy jelentősége, amikor a lovakat tízszer, a marhákat ötször is vályúhoz kellett hajtani. Ezt a munkát a bojtárok végezték, ketten-hároman előre lovagoltak, és szaporán járatták a gémet, vízhúzás közepette.

 A városban is a XIX. századig, 1 kút kivételével a városban lakók és a tenyésztett állatok csak ásott kutakból biztosították vízszükségletüket. Mint az említésre került a házhelyeken kívül a legnagyobb vízhozamú kút a Templom kút volt, mely közszolgáltatásra azaz közösségi vízellátást is biztosítottak azoknak, akiknek lakóházuknál nem volt ásott kút, vagy nem volt képes vizet adni, eltömődött, vagy más okból, nem adott vizet.

 Az első, nem talajvízre mélyített kút fúrása 1890-ben történt a Kiskunhalas (Református Főgimnázium) K. G. jelű, B-34 számú fúrás volt. Mélysége -48,00 m. A mélyítés rétegeként negyedidőszak: -48,00-m-ig agyag, homok, mely pleisztocén-kori üledék. A kút vízhozama: 70 l/perc, vízhőfoka: 13 celzius fok. Kémiai és ásványkőzettani vizsgálatokat is végeztek, hidrológiai mérésekkel együtt. A kutat Hoffer Félix ceglédi kútfúró mester mélyítette, és átmérő 105 mm fa vörösfenyő béléscsővel csövezte. Az Országos Földtani Főigazgatóság támogatásával - 1958. augusztus 1. - 1961. december 31. között (dr. Urbancsek János geológus által irányított Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztálya által területi szakemberek bevonásával végzett) kútkataszteri felmérés már "Betemetve, közületi kút" megjelöléssel említi. Nyugalmi vízszintjét a terepszint alatt -3,0 m-en volt található, az eltömedékelés előtt. Az 1892-ben végzett, vízminőség vizsgálat szerint a feltárt víz klorid tartalma 0,186 mg/l, lúgossága 8,7 és összes keménysége 32,1 német keménységi fok. Igen jelentős ipari műemléknek számítana, ha a műtárgy feltárásra kerülhetne. Az Alföldön, de a Kiskunságban mindenféleképpen kuriózumnak számít. A kút sokáig közvíz ellátást is szolgált, 1928-ig a tisztasági fürdő vízellátását is ellátta.

 Az OKK adatai szerint 1928-ban "Kossuth u. 10. sz. Gimnázium udvarán" helymegjelöléssel újjabb kút is létesült, száma: B-35, talpmélysége: -165,0-m, a fúrás kivitelezője Kornyik Pál kútfúró. A kataszter felvételi jegyzete szerint "Működik, közületi kút, hálózatban üzemel gépi erővel, jó ivóvíz". Adatot csak nyugalmi vízszintjéről (-8,0-m) és vízhőfokáról (12 celzius fok) közölnek.

 Az első, nem talajvízre mélyített kutat követően, 6-évvel később 1896-ban Kiskunhalas (vasútállomás II.), K. V. jelű fúrás mélyült 171,59-m mélységben. A réteg szintén a negyedidőszak: 171,59-m-ig agyag, homok, amely pleisztocén-kori üledék. A mélyítést követően ásványkőzettani vizsgálatot végeztek. A kutat a MÁV kiskunhalasi O. Mérnökség kivitelezésében mélyült. A kút a Budapest-Zimonyi vasútvonalon a gőzmozdonyok vízigényét, valamint a vasútállomás vízszükségletét volt hivatott kielégíteni. A mélyítés és üzembehelyezés után, ez a műtárgy volt, Kiskunhalas város legmélyebb és legtöbb vizet szolgáltató vízkútja volt.

 A kutak hiányáról, még a XX. század elején is az alábbiak szerint írnak Halasról: "...Kiskunhalas ma még a legnagyobb részben poros, elmaradott nagy falu. A város kezdetleges intézményei tovább fejlesztendők. E téren a mélyfúrású kutak sürgős szaporítása a legégetőbb feladat, azután jön a csatornázás, sőt a vízvezeték kérdése. Jó ivóvíz nélkül ma a város már el nem lehet, márpedig Halason ez igen kevés van." (Reiszig-Ngy: I. m. 240. o.).

 A gazdasági fellendüléssel magyarázható, hogy 1931 után már közellátásra további 2 db mélyfúrású kút létesült a városban, valamint 1936-1944-között további 5 db mélyfúrású kutat létesített a város, szintén közellátásra. Így tehát a város az első nem talajvízre mélyített kút 1890- 1954-ig összesen 17 db mélyfúrású kúttal rendelkezett, melyből 1954-ben mindössze 9 db volt üzemképes.

 Bár a fent említett kutak mélyfúrású kutakként vannak jelölve, mely azt jelenti, hogy fúrásuk idején valóban azoknak is számítottak, de ma már osztályozásukat illetően sekély, illetve kismélységű kutak kategóriájába tartoznak.

 A két világháború között a város közönségének fürdőhelyül a Sóstó szolgált. A városban kádfürdő kizárólag tisztálkodási célokra szolgált, Székely utcában. A negyvenes évek elején már a Sóstó fürdő sem üzemelt, részint az erős szennyvíz jelenléte miatt. A fürdő építményei erősen elhasználódtak, melynek építőanyagát a város lakossága, később a Szovjet csapatok hordták szét. Ettől az időtől kezdve fürdőzési lehetőség a várostól 12 km-re lévő, akkor még kiépítetlen Fehértó (Kunfehértó) szolgált.

 A városi tanács 1955-ben hozott határozatot a népszigeti (Natkai-sziget) városi strandfürdő megépítésére. A munkálatokba több százezer forintos társadalmi munkával kapcsolódott be a lakosság, illetve a városi ipari és más üzemek is. Az első évben a szabványméretű, 50-m-es úszómedencét építették meg, majd a melegvizes és a gyermek medence készült el.

 A strand kialakításánál jóval több gondot okozott a strandfürdő gyógyvíz ellátása. Az 1000-1200-m mélységűre tervezett termálkút fúrását a Ceglédi Mélyépítő Vállalat kivitelezte. A nehéz fúrási viszonyok és a technológiai fejletlenség miatt a kút fúrása lassan és késedelmesen haladt. A fúrási munkálatok 600-m körüli mélységben leálltak az 1956-os őszi események miatt. A munkát 1957 tavaszán folytatták, és 1957 őszén, 980 m-ből 49 C fokos víz tört fel. A vállalat a munkát befejezettnek tekintette. Kezdetben a kapott vízmennyiség elegendőnek bizonyult, később azonban a kút teljesítménye csökkenni kezdett, így a felszálló termeltetés már nem volt elegendő az üzemeltetéshez, ezért szükségszerű volt a szivattyús termeltetést bevezetni. Már ebben az időben döntés született arról, hogy a biztonságos vízellátás biztosítása érdekében újabb kutat kell fúrni, melyet un. melléfúrásos módszerrel meg is fúrtak. Az 1957-ben befejezett termálkút mindenféleképpen ekkor Kiskunhalas legmélyebb fúrott műtárgya volt. A melléfúrással sem változott a mélység határa, így amíg az olajipari szénhidrogén kutató fúrások nem kezdődtek el a város közigazgatási területén, addig ténylegesen ezek a műtárgyak jelentették a legmélyebb fúráspontokat.

Az alföldi szénhidrogén kutatást tulajdonképpen Magyarország politikai helyzete generálta, nevezetesen Trianon és annak béke diktátuma. A békeszerződésben megcsonkított Magyarország az addig feltárt széhidrogén lelőhelyeit elvesztette, mely a mai Románia, Horvátország, Szerbia és Szlovákia területére esett.

A Nagyalföldi Magyar Királyi Bányászati Kutató Vállalat megalakulása tehát nem volt véletlen, és természetesen a megalakulásának éve sem, 1919. Ennek a vállalatnak volt feladata, hogy a Nagyalföldön, mely akkor teljességében értelmezve a Dunától Keletre eső területet ölelte fel, tehát nem különböztetett meg különböző tájegységeket, a mélységi kutatás megszervezése és kivitelezése volt. Természetes igény mutatkozott a hévíz lelőhelyekre valamint fontos feladata volt az alföldi szénhidrogén lelőhelyek feltárása is. Az utóbbi kutatását Eötvös Lóránd által kifejlesztett torziós inga alkalmazása gyorsította fel, mely szeizmológiai méréseket végzett a tájegységen, és pozitív és negatív anomáliákat mutatott ki. Ennek segítségével tűzték ki a hajdúszoboszlói termálkút helyét is, mely abban az időben Európa legmélyebb fúrását jelentette, és a fúrás eredményességét a 60 oC-os víz jellemezte. Bár a kutatás szénhidrogén lelőhelyre irányult, ettől fogva viszont a mélyfúrás megvetette lábát az Alföldön is, mely a hévíz kutatáson kívül, a szénhidrogénkutatás is jelentős szerepet jelentett.

A Duna-Tisza köze kutatása, illetve szeizmológiai mérése ugyan megkezdődött a századfordulón, de ennek továbbvitele csak az 1930-as években alapított MAORT kezdeményezte jelentős kutatásokkal. A kutatási eredményeket a II. Világháború során kiszivárogtatták Németország felé, és ennek tudatában élénk kutatások és fúrási kezdeményezések történtek német részről, de nem tudtak megbirkózni a felszínközeli laza rétegszerkezettel, és számtalan fúrásuk a kezdő rakat fúrása során beomlott, illetve szerszámaik menthetetlen állapotba kerültek. A háború előrehaladtával a kutatások, illetve fúrások befejeződtek, eredmény nélkül! Az alföldi német  kutatások okozták többek között a tótkomlósi vad gázkitörést is. Szeizmikus mérésekkel megközelítették a napjainkban már ismert és termeltetett Ferencszállás környéki kőolajszerkezeteket is, de kőolajlelőhelyeket feltárni ezen a környéken sem tudtak. Mindenesetre megállapítható az, hogy a II. világháború alatt a magyarországi éves olajtermelés 800 ezer tonnára emelkedett, melyet bizony rablógazdálkodással értek el. A németek által irányított és felügyelt kitermelés során, minden tonnányi olajat a leggyorsabb tempóban igyekeztek hazánkban felszínre hozni. A világháborúban az akkor már feltárt  és termelő dunántúli kőolajmezők súlyos károkat szenvedtek, a németek a gépeket, műszereket jórészt magukkal vitték, a távvezetékeket felrobbantották. A háború befejezésekor  ezen mezők évi termelése 400 ezer tonnára csökkent.

Ezután a hazai kutatások meredeken felfelé íveltek, és részben az Alföldön hoztak eredményeket, így 1948-1949-ben Biharnagybajom, 1951-ben Mezőkeresztes közelében tártak fel lelőhelyeket. 1953-ban Szolnok, Rákóczifalva környékén bukkantak szénhidrogén-lelőhelyre. 1958-ban Hajdúszoboszlón és Pusztaföldváron vezetett sikerre  a kutatás. Nagykőrös, Kaba, Battonya, Mezőhegyes környékének olaj- és gázlelőhelyei az 1959-1960-as években kerültek feltárásra.

 A Duna-Tisza közének fokozott kutatása 1945 után az 1950-es években indult meg. Kezdetben a déli határ mentén mélyültek kutak, szintén politikai megfontolásból, majd az 1960-as években kezdődött meg az átfogó geofizikai és szeizmológiai kutatás, mely reményteljes és eredményes volt. Így fedezték fel a szanki-medencét, a tázlári, az üllési, valamint a jásszentlászlói szénhidrogén lelőhelyeket. A kutatások folytatódtak, és az 1970-es években kellőképpen behatárolták a Kiskunhalas alatt meglévő szénhidrogén medencét, és Nyugatra haladva további lencsés szerkezetekre bukkantak, mely nem egyszer ipari értékű kőolajat és földgázt tartalmaztak.

A kutatási eredményekkel együtt azonban szembesülni kellett azzal a ténnyel, mely világszerte bebizonyosodott, hogy a nagy mélységű szénhidrogéntelepekre rendkívül nagy nyomás jellemző. Ebből a tényből következtethető, hogy a Föld kőolaj- és földgáztelepeinek legalább egyharmadában rendellenesen nagy rétegnyomások várhatók.

Magyarországon is rendkívüli nyomás mérhető a nagyobb mélységekben. Elsősorban azonban a hőmérséklet növekszik a gyorsabban a földi átlagnál. A kutatások egyre mélyebb medencerészek felé kényszerülnek, így a szakembereknek a fúrások mélyítése során egyre több nehézséggel kell, és kellett szembenézniük. A mélységben uralkodó, előre nem várt hatalmas nyomás jó néhány katasztrófális kitörést okozott, mely felhívta a figyelmet a kutatások veszélyességére, elég ha utalunk az 1979-es zsanai Észak-2-es, vagy az 1981-es algyői 683-as kút kitörésére. További tény az is, hogy a Duna-Tisza köze egyes részei éppen a legnagyobb hőáramlású területek közé tartoznak, nemegyszer 8 oC a százméterenkénti hőmérséklet-emelkedés, amelyből egyzerű számítással rájöhetünk, hogy 1800-1900 m közötti mélységben - ahonnan a zsanai gáz is felszínre tört - minimálisan 90, maximálisan akár 140 oC is lehet a hőmérséklet. A másik igen reveláns problémát a város nagymélységű kutatásában az okozta, és okozza, hogy amíg világviszonylatban a nyomás lefelé haladva normális állapotoknál 10 km-enként csak egy atmoszférával nő, addig már 1000-2000 m-es mélységekben a nyomás növekedése nálunk ezt egyharmadával is túllépheti. Az 1980-as évek közepén Kiskunhalason, 3 km körüli mélységben 500 atmoszféra nyomást mértek, mely igen nagynak számít. A hazai fúrásokban mért maximális nyomás megközelíti az 1000 atmoszférát, így Hódmezővásárhely I-es kútban 4977 méterben 887,04 atmf., illetve Makó I.-es kútban 4165 m-ben 884 atmf. nyomás uralkodott. Az biztos, hogy Kiskunhalas és környékén a Magyarországon tapasztalt rétegnyomási értékben a 6. legnagyobb nyomást regisztrálták, Budafa II.-es kútban 4120-m-ben 637 atmf., Budafa I-es kút 3970 m-ben 600 atmf., valamint Lovász II.-es kútban 4281 m-ben 567, 61 atmf. nyomást követően. Az viszont egészen biztos, hogy sehol az országban 3000 m-körüli mélységben még nem mértek 500 atmoszféra rétegnyomást, az ezt meghaladó értékek mind közel 1000 m-es mélységgel, vagy azt meghaladó mélyésgeknél tapasztalták. Tehát joggal állapítható meg az, hogy 3000-m mélységben a legnagyobb rétegnyomás Magyarországon és Európában is Kiskunhalas alatt van, így azonkívül, hogy a városban mélyített termálkútnál alkalmazták először rétegmegnyitásra a jet perforálást, mélyfúrási szempontból az uralkodó rétegnyomás is kiemeltté teszi a várost.

Kiskunhalas telepei a kutatás és a feltárás alapján a Duna-Tisza közén Szank, Tázlár, Zsana után rejttett egymillió tonnánál több szénhidrogént.

A város közigazgatási területén számtalan mélyfúrás mélyült, 2228 átlagos mélységgel. A sekélyebb kutak 110-1200 m-es mélységgel a város dél-nyugati részén gázkinyerésre mélyűltek. A déli és északi részen 2500-3500 m-es kutak a miocén rétegre fúrták, mely gázsapkás kőolajat tartalmaz.

A közigazgatási területen fúrt legmélyebb kút  a KIha-I-es számú fúrás, mely az 53-as út mellett Balotaszállás határában van. A tervezett világbanki finanszírozással fúrt kút talpmélysége 4500-m volt. A fúrás jellege: felderítő kutatófúrás volt. A ténylegesen lemélyített talpmélység 4357-m. A rétegvizsgálatok során 177,7 oC-os talphőmérsékletet mértk 67,652 MPa állandósult beáramlási talpnyomással.

A közigazgatási terület déli részén fúrt valamennyi kút nagymélységi kategóriába tartozik, így a Kiha D-I-es számú kút, melynek tervezett talpmélysége 4107-m volt, a ténylegesen elért talpmélység pedig 3964-m.

Nagy utat, és nagy fejlődésen ment keresztűl tehát a város az ásott kutaktól a kőolajkutak fúrásáig. Bebizonyosodott, hogy a fejlődéssel együtt ipartörténeti értékei is vannak a városnak, illetve különleges mélységi rétegöszlet található alatta, mely bizony Európa kuriózum is. Jó lenne megőrízni, és hagyományozni a város ilyenirányú fejlődését is.

Kép


 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

klauzalkonyvesbolt@invitel.hu

(ildikó, 2010.02.17 08:32)

livia-sári andrás szénhidrogén kutatás

livia12@indamail.hu

(Kováts Lívia, 2010.02.03 10:55)

Kedves András!
Bár nem vagyok szakmabeli, sok érdekes dolgot olvastam a honlapján.
Kérem, segítsen abban, hogy a mezőhegyesi szénhidrogénkészletről többet megtudhassak.
Köszönettel
Lívia

6500 Baja, Kodály utca 8. II.7.

(Papp Vilmos István ny. geodéta, kutató, 2009.10.26 10:25)

Mobilom: 06-20-3667166
Lakás: 06-79-325-233
E-mail: expanzio.wpapp@fibermail.hu
Minden közlését elolvastam elolvasom.
Hasonló szakmai terület kutatási munkát végzek mint Ön. Ezért szeretnék - közvetelen e- mail - konzultácisó, adatcsere kapcsolatot javasolni és kérni.
Javassolnék egy személyes találkozást. Megadott , egyeztetett időpontban K. Halasra át tudok menni.

Kutatási érdekődési területem a szakmámhoz kötött.

Baja Városvédő Egyesület keretében - Mérnökcsoportunk -
"Baja - Bácska Műszaki Történelme" - kutatási területet osztotta fel és hordjuk össze (több éves program) - az archiv adatakat, Közcélú - közhasználatú adatbázist - adattárt ( e- alapú és digitális ) kivánunk létrehozni, közben publikálás is folyik.
----------------------------------------------------
Én területem : TÉRKÉPTÖTÉNET-en át - Bácska - települései kialakulása, szerkezet , artézi kúttörténet! (2008-2009-2010! , víztörténeti mérnöki művek és mérnökök adatkutatás.

JELENLEG : " BAJA B-130 jelű- Főtéri artézi kút - )1899) - ért harcolunk. Elfeledték és most egy uj szökókútat telepitettek volna rá! - ( Nem tudták hogy helyén kút van ! ) - Időben ( munkagépeket leállítva, 2009. 07.-hó) -Levédték és tavaszzal feltárássáért küzdünk. Mint a Szegedi anna - kut - csorgókémnt akarjuk helyreállítattni , feltárni, karbantartani. Olvasom szakmai közléseit ugyanebben a témában.
KÉREM SEGÍTSEN NEKÜNK IS.

- Ezért szeretnénk együttmüködni Önnel.

Első kutunk: B-130 (baja)

Második kutatási kút : Baja - sörgyár utca ( pazár istván furta- 1905-ben .

harmadik kút : " Angolok - Hungarian OIL Syndicate Ltd.- 1924-25.

A 3 kút adatát kutatjuk.

Sürgősségi a B-130-as kút. - De nem találjuk azt az adatforrás helyet , ahol gyorsan - a z archiv adatokat másolatban, szövegben tajzba, jelentésben, kutkönyvben, kútjelentésben - fel tudjuk lelni.

Kapcsolatban vagyok ( e- regisztráltként) -
a MAFI, FÖMI , VITUKI, MGBH,... -?

MIT TANÁCSOL ?_ AZ ÁLTAlános egyesített KÚTADAT- TÖRTÉNELMI ARCHIVÁCIÓT JOL ÉRDEMES ELSŐSORBAN MEGKERESNI.
Várjuk segítő visszajelzését és a szakmai kapcsolattartás lehetőségét , szakmai - lektorként -
a kútkutatási területen.

Várom válaszát. Tisztelettel : Papp Vilmos geodéta - artézi és egyéb kútarchiváció, viztörténeti adatkutató -
" Baja - vidéke - ÉNY BÁCSKA ( Bács-BODROG Vm. - történelmi területet kutatjuk)