Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SÓSTÓ VÍZPÓTLÁS LEHETSÉGES MEGOLDÁSAINAK KÖRNYEZETI ELEMZÉSE

2009.04.05

1. Előzmények és a feladat

 A probléma kezelésére 2009. januárjában bizottság alakult. Megbízatást ugyan nem kapott, de azt igen, hogy vizsgálja meg, melyek a vízpótlás lehetséges  alternatívái, melyre szakmai anyag is készült, de állásfoglalás nem történt. A korábbi elképzelésekből kiindulva elemzésre került a vízutánpótlás lehetőségeinek megoldásai, alternatívái, a teljes műszaki megoldás részletezése nélkül, a költségvetési adatok figyelmen kívül hagyása mellett. Elemzésre került a Sóstó Dongéri- csatornából történő pótlás mellett, a városi szennyvíztisztító telep által kibocsátott tisztított szennyvíz, valamint a rendelkezésre álló felszínközeli rétegvízből való pótlás is. Vizsgálták a különböző változatok műszaki megvalósíthatóságát, azok hatását és vízminőségre és élővilágra, valamint becsülték a felmerülő költségeket is. A szóba jöhető variánsok szerint a Dongéri-csatorna vizéből való pótlás, valamint a városi szennyvíztelep tisztított szennyvízéből; illetve a lehetséges rendelkezésre álló rétegvizekből! További pótlási illetve vízháztartás szinten tartása vonatkozásában jött szóba a talajvíz mesterséges buzgárokon keresztül történő aktivizálása.

 A közgondolkodás a vízszint csökkenését sokkal inkább egy újra jelentkező a horgászatra és a lehetséges turizmusra jelentős kihatással bíró környezeti problémaként érzékeltette, semmint a Sóstó természetes változékonyságának velejárójaként. Az elmúlt évtizedek során, annak is a nyári időjárásnak és az erőteljesen érzékelhető vízszintcsökkenésnek természetes következménye volt a döntéshozókra és a szakpolitika alakítóira háruló nyomás.

 Ezért alakult meg a Sóstó bizottság, de előtte bizony számtalan megoldási javaslat került döntéshozatali helyzetbe. Bár egyetlen egy szaktanulmány és egyetlenegy javaslat sem vetette fel a : "Tenni vagy ne tenni?" kérdést, ennek ellenére az elemi kérdésekre keresték a választ. Nevezetesen arra, hogy szükség van-e, illetve szabad-e egyáltalán a rendszerbe beavatkozni, és ha igen, mi annak az elfogadható mértéke. A kidogozott tanulmányok fő következtetéséül az vonható le, hogy komoly a Sóstó ökológiai állapota jelenleg nem igényel vízpótlást, azaz a tó ökológiai állapota a vízkészlet csökkenésével az aszályos évek alatt nem romlott, sőt visszatérni látszik a szikes tavak vízminőségi állapotához (Bibó Gimnázium kutatásai). Statisztikai adatokkal a tó kiszáradását nem lehet alátámasztani, és azt nem jelzik előre és az alacsony vízállás megszűnése valószínűsíthető, bár az éghajlatváltozás mértékének és időléptékének becslése jelenleg meglehetősen bizonytalan. Amennyiben mégis a kedvezőtlen állapot erősödik, arra az esetre a rendelkezésre álló talajvíz készletből történő vízpótlásra kell felkészülni.

 A tanulmányok elkészültét követően sajnos nem készültek a Sóstó vízpótlásának környezeti vizsgálatának tárgyában készítendő dokumentumok. A készítendő dokumentumoknak a feladatuk egy környezeti vizsgálat készítése lett volna, a tervek tartalmának és értelmének környezetvédelmi megközelítésű értékelése. Ennek a környezeti vizsgálatnak feladata lett volna egy Stratégiai Környezeti vizsgálat és egy beruházási Környezeti Hatásvizsgálat, a beavatkozási megoldások környezeti hatásainak vizsgálata, valamint olyan kérdések taglalása, vagy indokoltsága és a megvalósításhoz szükséges időigény kimutatása. Ennek megfelelően a megalakult Sóstó bizottság számtalan bizonytalansági tényezővel áll szembe, amelyek nehezítik a megfelelő értékítéletek és ennek megfelelő döntések előkészítését, kialakítását. Ezeket a bizonytalanságokat bizony munkánk során ki kell emelni és azt széles körben meg kell vitatni, nem tűnik elégségesnek ezeket mindössze egy záró jelentésben megfogalmazni.

2. Amire választ kell keresni

  A Sóstó bizottság környezeti vizsgálat tárgyát a Sóstó vízpótlásának és lehetséges alternatíváinak környezeti elemzése kell, hogy jelentse. A fenti megfogalmazás alapján nyilvánvaló, hogy legalább három különböző kérdést (minek, mit, hogyan) tehetünk fel környezeti szempontból:

  •  Szükséges-e egyáltalán a Sóstó vízhiányának mesterséges pótlása? Illetve az elővigyázatosság elvét követve és a Sóstó vízháztartásának instabilitását ismerve szükségessé válhat-e a Sóstó vízpótlása különös tekintettel az éghajlatváltozás tényére?
  • A Sóstó vízmennyiségi állapotjellemzőinek javítását vagy fenntartását mely beavatkozási vagy vízpótlási módok segíthetik elő?
  • A műszakilag és közgazdaságilag lehetséges alternatíváknak milyen környezeti hatásai vannak? Fontos kérdés, hogy a környezeti hatások elemzése után marad-e javasolható megoldás, és ha marad milyen feltételekkel lehet azt alkalmazni.

 Számos szomorú hazai beavatkozások, és nemzetközi példák mutatnak rá arra, hogy bizonyos beavatkozások visszafordíthatatlan károkat okozhatnak környezetünkben, amit a jelenlegi szakzsargon "a nem kellően átgondolt, vagy a kor tudományos ismeretei által nem kellően magalapozható intézkedések" néven aposztrofál. Alapvető következtetés lehet, amelyekre az utóbbi másfél évszázad megtaníthatott bennünket : A környezeti problémák gyakran időben később és térben máshol jelentkeznek, mint ahol és amikor elkövetjük a beavatkozásokat. Éppen ezért akkor járunk, illetve járhatunk el teljes körültekintéssel, ha egy további negyedik kérdés is felvetésre kerül:

  • Van-e olyan beavatkozás vagy intézkedés, amely a teljes hatásterületen belül bizonyíthatóan károkozás nélkül oldja meg a vízpótlás kérdését? Meg lehet-e pontosan határozni, hogy a vízpótlás milyen hatásokat indít el az érintett befogadóban és vízgyűjtő területeken, azok visszafordíthatók-e?

 A helyes kérdés, illetve problémafelvetés szükségességét az is indokolja, hogy a problémák kialakulása számos okra és hatótényezőre vezethető vissza. A gyakorlat bizonyítja, hogy a problémák és az okok gyakran teljesen más formában jelentkeznek, és amíg az okok nem kerülnek felszámolásra, addig csak a problémák "tüneti kezelésére" van lehetőségünk.

A vizsgálni kívánt kérdést az alábbiak szerint lehet megfogalmazni:

  •  Világosan látjuk-e a jelenlegi probléma kialakulásának okát, és mennyiben vagyunk mi magunk felelősek a kialakult helyzetért? A jelenlegi helyzet az emberi beavatkozás miatti éghajlatváltozás következménye, vagy természetes folyamat? Egyértelműen a szélsőséges időjárás, vagy a Sóstót ért többszörös emberi beavatkozások is felelősek a kialakult helyzetért?

 A célok ugyanilyen sokrétűek lehetnek. Annak ellenére, hogy a Sóstó vízszintjének csökkenésére jelenleg a horgásztársadalom, és a majdani turizmus által fejlesztendő gazdaság reagált eddig érzékenyen, alapvető kérdés, hogy a folyamat okozhat-e a Sóstóban újabb vízminőség-romlást, vagy nem kívánatosnak minősített ökológiai változásokat. Szintén kérdésként merül fel az, hogy a vízpótlással mi az elérni kívánt célunk vagy árnyaltabban fogalmazva mik a célok közötti prioritások?

  • A Sóstó, mint horgász és turisztikai vonzerő megőrzése oly módon, hogy az ne veszélyeztesse az érintett ökológiai rendszereket, vagy
  • az elővigyázatosság elvét követve - különös tekintettel az éghajlatváltozásra - a Sóstó és vízgyűjtő területén a vizek minőségének, élővilágának és mennyiségének a védelme?

3. Az eddig megtörténtek elemzése, kiindulási állapot

 Azok a tények, amelyek a jelenlegi problémák értékelését és minősítését meghatározzák az alábbiak:

 a. Fő követelmény az, hogy a Sóstó vízháztartásának vizsgálata a jelenlegi tómeder és annak vízgyűjtő területének elemzésével kell, hogy foglalkozzon. Nem lehet nosztalgiákkal a hajdani közigazgatási területen kialakult vízkészleteket, és vízgyűjtő területeket figyelembe venni, illetve nagy hangsúllyal a jelenleg létező viszonyokat kell vizsgálni, és azt is le kell szögezni, hogy a hajdani állapotok nem állíthatók vissza, így azzal kapcsolatos gondolkodás teljesen felesleges.

 b. A jelenlegi tó vízháztartása 2000. és 2003 között olyanná vált, amelyre történelme során elég régen történt, főleg a mérésekkel lefedett időszakot tekintve. Sajnos a tó olyan vízmérleg adatbázissal, mellyel hitelesen nyomon lehetne követni történelme során kialakult negatív eredményeket, nem rendelkezik, azaz a tó történelme mérésekkel lefedett és dokumentált anyaggal nem rendelkezik. Így aztán csak az elmúlt időszak legkritikusabb időszakának elemzésére szorítkozhatunk, mely a fent említett időszak. A meteorológiai adatok alapján elmondható, hogy a tó vízgyűjtő területén ebben az időszakban szárazodás következett be, aminek következtében nemcsak a csapadék volt a három évben átlagos alatti, hanem ennek az amúgy is kevés csapadéknak is egyre kisebb hányada került lefolyásra. Ennek eredménye következtében a vizsgált időszakban az évi lefolyt víztömeg 39 %-ra csökkent, de egyes területeken 32 % alá is csökkent, különböző okok miatt. Ugyanakkor a párolgás a már megjelőlt időszakban, főleg a nagy nyári melegek miatt 15 %-al nagyobbra volt tehető az átlagosnál, melyet csak növelt a nádas terület gyarapodása. A lefolyás akadályoztatása a meder iszapfeltöltődése szintén jelentősen befolyásolt, és befolyásol ma is.

 c. A tó jelenlegi alacsony nak tekintett vízállása tehát nem a közvetlen emberi vízhasználatok következménye. A tó vize nem kerül sem ivóvízként, sem öntözővízként emberi hasznosításra, bár azt meg kell jegyezni, hogy a vízgyűjtőterületek talajvíz terhelése, a fokozott öntözés következtében helyenként duplájára, esetenként pedig háromszorosára nőtt. A tóba visszavezetett használati víz a szennyezőforrások megszűnésével befogadása nincs, értéke 0 - mm.

 d. A hatásvizsgálatokhoz elengedhetetlenül szükséges Sóstóra vonatkozó éghajlati előrejelzésekkel nem rendelkezünk, ezért a hidrológiai elemzésekhez forgatókönyveket készítettünk. E szerint az átlaghőmérséklet a téli félévben 1,5 oC-al, a nyári félévben 0,5 oC-al emelkedik. A vízgyűjtőre hulló csapadék a téli félévben 5 %-kal nő, a nyári félévben pedig 15 %-al csökken.  A 2000-2003-as időszak az éghajlatváltozásokat feltételező modellezett állapotváltozások adta rendszerek szempontjából is szélsőségesnek tekinthető, tehát ez a négy év mindenképpen speciális esetnek tekinthető. 

Bizonytalanság!

A szélsőségesnek tekinthető évek az éghajlatváltozás feltételezett mértékét is meghaladták, tehát az eddig elképzelt forgatókönyvekből is kilógnak. Azt nem lehet előre megmondani, hogy a következő évben a helyzet milyen lesz. Egy szélsőséges állapot fennmaradása esetén nemhogy a Sóstó, de az egész Duna-Tisza köze és az egész hazai vízgazdálkodás is nehéz helyzetbe kerülhet a mezőgazdasággal együtt. Ennek megfelelően most a rövidtávú megoldások a jók, a hosszabb távon érvényesülőknél pedig már az alaphelyzet sem tekinthető a réginek.

 e. A klímaváltozást, szárazodást feltételező modellekhez tartozó vízháztartási jelleggörbék tanúsága szerint a rendelkezésre álló eszközökkel a tó jelenleg fenntartható vízfelülete a lefolyás csökkentésével természetesen is fenntartható. Ez azt jelenti, hogy a globális felmelegedést feltételezhető helyzetben sincs szükség folyamatos, vagy rendszeresen ismétlődő vízpótlásra. Erre a megállapításra jutottak a Balaton 2003-ban végzett vizsgálataikban, Koncsos, Honti, Somlyódy.

 f. A csapadék és hőmérséklet viszonyok mind a vízgyűjtőn belül, mind azon kívül vízhiányos helyzetet teremtettek és teremtenek, tehát a vízhiánnyal mindenütt számolni kell. Ez azt jelenti, hogy miután a kritikus időszakok egybeesnek, csak olyan megoldások jöhetnek szóba, amelyek nem teremtenek más pontokon az emberi használatokat korlátozó és/vagy a vízminőségi és ökológiai célállapotokat veszélyeztető hiányjelenségeket még időlegesen sem.

 g. A fenti tények ellenére előfordulhat, hogy a következő évek meteorológiai, vízháztartási viszonyai továbbra is fentartják, fenntarthatják a szélsőséges helyzetet. Sajnos a csapadékváltozások becsléséhez szükséges pontossági szintjei értelemszerűen nem biztosítható. Biztosítható ugyanakkor középtávú előrejelzések, melyek 5-6 hónapos előrejelzési adatokat tartalmaznak. Ebből a helyzetből azokat a következtetéseket vonhatjuk le, hogy:

  > a jelenlegi speciális helyzet, speciális megoldást igényel mégpedig

    olyat, amely rövidebb időszakokban, de akár ismétlődően felhasznál-

    ható,

  > miután a helyzet hosszútávú fennmaradásával negy valószínűséggel

     nem kell számolni, ezért rövid időn belül felhasználható eszközökre

     van szükség.

Ez utóbbi megállapítás azt jelenti, hogy egy a gyakorlatban csak négy év múlva bevethető megoldás nagy valószínűséggel teljesen felesleges lenne, hiszen a vízgyűjtőn jelenleg rendelkezésre álló eszközök felhasználásának javításával, bővítésével egy egyszeri természetes feltöltődés után a jelenlegihez hasonló, a későbbiakben esetleg újra ismétlődő hasonló helyzetek is kezelhetővé válnak. A kérdés csupán az, hogy ez a feltöltődés mikor következik be.

4. Mi a feladatunk? - A vízpótlás indokoltsága

 A tó alacsony vízállása, mint azt az előzőekből láthattuk, annak természetes állapotához tartozik, amely csak az emberi érdekek felöl közelítve jelenthet problémát. Az tapasztalható, hogy ez a megállapítás még az ökológiai és vízminőségi állapot alapján is igaz. A beavatkozás indokaként véleményünk szerint három fő kérdést kell, kellene megnyugtatóan tisztázni, mint ahogy tették ezt más természetes tavak beavatkozásának elemzésekor:

   a.) Az alacsony vízszint miatt a tó és a hozzá kapcsolódó vízi és vizes élőhely állapota, annak faji változatossága elfogadhatatlan mértékben változik-, vagy változhat-e meg a közeljövőben.

   b.) Bekövetkezhetnek-e a tó vízminőségében olyan kedvezőtlen folyamatok, amelyek veszélyeztetik a jelenlegi vízminőségi célok teljesülését.

   c.) Az alacsonyabb vízszint miatt a tóhoz kapcsolódó horgászat, turizmus olyan szintre esik-e vissza, ami komoly károkat okozhat az ágazatokban, illetve maga a hasznosításban.

 Az általunk megfogalmazott válaszok:

   a.) A sekély tavak, így a Sóstó élővilága maximálisan képes alkalmazkodni a vízszint olykor szélsőséges ingadozásaihoz is, ez biztosítja és biztosította fennmaradását is. A jelenlegi alacsony vízszint  ökológiai problémákkal nem jár és valószínűleg még egy-két év alacsony vízállás sem okozna problémát. A vízpótlásnak ezért jelenleg nincs ökológiai indokoltsága.

   b.)A vízminőség tekintetében hasonló, de korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. A tó vízminősége, mint azt a Bibó Gimnázium elemzéséből következtethető, kedvezően alakult az utóbbi időben, de az is érzékelhető és tapasztalható, hogy sajnos az etrofizálódási folyamat tovább zajlik a mederben, és nem tekinthető megállítottnak. Ez a folyamat 2000-től folyamatosan erősödik, aminek az okát a hosszantartó nyári magas hőmérsékletekben és a vízállás kedvezőtlen alakulásában jelölték meg szakértők. Viszont a szakértők hasonló problémával küzdő vízállások esetében sem tartották vízminőségi okokra hivatkozva indokoltnak a vízpótlást. Álláspontjuk szerint a vízpótlás nemhogy csökkentené, hanem inkább növelné az eutrofizálódást. A szakértők véleménye szerint a vízminőségi okok tekintetében a helyzetet bizonytalannak kell megítélni.

Bizonytalanság!

A kitűzött vízminőségi célok szempontjából a jelenlegi tendencia egyértelműen kedvezőtlen. Ennek az állapotnak a fennmaradása esetén valószínűleg romolhat a helyzet, ami azért jelenthet problémát, mert a folyamat felgyorsulása nem jelezhető pontosan előre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.