Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÖSSZEFOGLALÓ TANULMÁNY a kiskunhalasi Sós-tó iszapvizsgálatáról

2008.05.29

 1. Előzmények

 Köztudott, hogy a szikes tavak a felszíni vizek között sajátos típust képviselnek. Különleges a keletkezésük, jellegzetesek a hidrográfiai viszonyaik (a víz eredete, mélysége, fizikai és kémiai tulajdonságai), s mindezekből következik, hogy speciális összetételű üledéket is halmoznak fel.

 Kiskunhalas városa jelenleg azon fejlesztési terveken dolgozik, amelyek alapján a város kuriózum számba menő sajátosságainak felkutatása és gazdasági hasznosítási lehetőségeit vizsgálja. E terv alapján, a világhíres csipkén kívül más természeti adottságok fejlesztési lehetőségeit is számba kell venni, így a városi termál strand lehetőségeit, melynek középpontjában a gyógyvízhasznosítás, azaz a balneológia előtérbe kerülésének lehetősége.

 Az ilyen irányú lehetőség kibővülését segítheti elő a Sós-tói iszap már-már elfelejtett gyógyhatása is. E tény felismerése adta azt az elképzelést számomra, hogy kutatási program keretén belül vizsgáljam meg a Sós-tóban leülepedett iszap minőségét, kémiai összetételét, azok gyógyászati jelentőségét, valamint a készletek becslését. A kutatási terv elkészítését követően sajnos csak egyéni kutatásokat tudtam végezni, baráti segítséggel, mert az másrészről nem nyert támogatást, sőt kifejezetten ellenzést váltott ki.

 Mivel arra a következtetésre jutottam, hogy széleskörű előnyökkel járhat e projekt megvalósulása, ezért az összefoglaló tanulmány közzétételével kívánom felhívni a figyelmet a lehetőségre, természetesen azzal, hogy a tanulmányban szereplő összes adat és megállapítás, illetve maga a tanulmány is, szellemi termék, mely az idevonatkozó törvények alapján védett, azt részben vagy teljes egészében történő felhasználása csak előzetes egyeztetés, illetve engedélyezésemmel történhet! Minden más esetben jogi következményekkel jár annak megsértése!

 2. A kutatás módszerei

 2.1. A kutatás célja

 Hasonlítsa össze a kiskunhalasi termál strand gyógyvizének összetételét a Sós-tóban leülepedett iszap kémiai összetételével. A kutatás során legyen figyelemmel a mintavételi helyek kijelölésénél a tóban lejátszódott és mai napig is tartó kiédesedési folyamatokra, ezért mintavétel helyéül olyan területeket jelöljön ki, amelyek kormeghatározásakor a kiédesedésben még nem vehettek részt.

 Jellemezze a szikes tavak általános tulajdonságait, kémiai viszonyait, az iszapképződés mechanizmusát és kémiai folyamatait. Vesse össze olyan iszapmintákkal, melyek a kiédesedési folyamat előtt ülepedtek ki.

 Határozza meg azokat a mélységi zónákat, melyek teljes biztonsággal kiédesedés előtti időszakban ülepedtek ki, meghatározott szervesanyag tartalommal. A geológiai viszonyok és kormeghatározás után laboratóriumi vizsgálatok elemzését követően, dolgozzon ki olyan technológiát, mellyel az iszap géles állapotban tartható. Elemezze az iszap kémiai az iszap kémiai összetevőit és azok gyógyhatását, azaz gyógyhatású készítményként történő alkalmazhatóságát.

 Dolgozzon ki olyan letermelési technológiát, mellyel a tó ökológiai állapota egyensúlyban tartható és a kitermelés nem zavarja azt. Határozza meg azokat a feladatokat, melyek alkalmazásával megszüntethető a tó kiédesedése, illetve visszaállíthatóvá válhat az eredeti szikes állapot. Adjon választ arra, hogy a kitermelés ezt elősegíti, elősegítheti, illetve esetleg hátráltathatja azt. Minősítse a tóval kapcsolatos projekt terveket a fenti állapot elérése szempontjából (öko-tó, vízpótlás, stb.)

 2.2. A kutatási módszerek meghatározása

 Az általános érvényű kutatási eredmények elemzését követően mélységi mintavételi helyek kijelölése és a mélységi minták kor- és kémiai összetételének laboratóriumi vizsgálata, minősítése. A kitermelési mennyiségek elmélet számítása, a kitermelési technológia kidolgozása, az értékesítési állapot technológiai szintű kidolgozása, az értékesítéshez szükséges infrastruktúrális és egyéb feladatok meghatározása, az értékesítés gazdaságossági és egyéb a foglalkoztatottságra és más feladatokra gyakorolt hatásának vizsgálata. A piaci lehetőségek vizsgálata.

 3. A gyógyvizek és gyógytermékek általános definiálása

 A gyógyvizek és gyógyásványok olyan termékek, melyek vegyi összetételénél vagy fizikai tulajdonságánál fogva gyógyhatásúak. Az ásványok és gyógyvizek kémiai összetétele szerinti csoportosítást Papp, Gaál és Hódos által összeállítottak alapján az alábbiak:

 - egyszerű hévíz,

 - egyszerű szénsavas (savanyú) víz,

 - alkali-hidrogén-karbonátos (alkalikus) víz,

 - Kalcium-magnéziumhidrogén-karbonátos víz,

 - kloridos (konyhasós) víz,

 - szulfátos (keserű) víz,

 - jódos, brómos víz,

 - radioaktív víz.

 4. A szikes tavak általános tulajdonságai

 A szikes tavakra általánosságban jellemző, hogy viszonylag nagy kiterjedésűek, de sekély mélységű felszíni vizekhez tartoznak. Mélységük a legtöbb esetben 1-2,5 m körül van, víztömegük időszakosan változó. Többségük a száraz csapadékszegény évszakokban fenékig is kiszáradhat. A fenékiszap ilyenkor kőkeményre szárad, rajta kivirágzik a sziksó. Az állandó vizű szikes tavak, így a Sós-tó medrében is az időjárástól függően, szélsőségesen ingadozik a vízállás. A szikes tavak többsége asztatikus belvízként értékelhető, de mint a Sós-tó esetében a talajvíz áramlás vonalában történő felszínre bukkanás is jellemző, melyet a talajvíz hidrosztatikus helyzete hoz létre.

 Vízkészletüket a meteorológiai tényezők (a csapadék mennyisége és a párolgás intenzitása), valamint a talajviznek a tómeder felé történő áramlása szabályozza. Mivel a talajvízszint végső soron ugyancsak a csapadék mennyiségének a függvénye is, határozottan állítható, hogy a szikes vizek vízháztartásának elsődleges szabályozója az Alföld szélsőséges klímája. A talajvíz szintjére és áramlására hatással lehetnek a tavak közelében épített műtárgyak (csatornák, épületek, telepített erdők, közlekedési műtárgyak és azok tartozékai stb.) is. A szikes tavakban a sekély mélység következtében a víz hőmérséklete követi a levegő hőmérsékletének ingadozását. Nyáron erősen felmelegedik a tavak vize. Hűvös, hideg évszakokban gyorsan lehűl. Télen esetleg fenékig be is fagyhat. Igen jelentős lehet a hőmérsékleti ingadozás a szikes tavak vizében egyetlen nap folyamán is.

 A víz felszíni és fenéki rétege között nem tapasztalható lényeges hőmérsékleti különbség (mindössze 0,1-0,5 oC között ingadozik). A szikes tavakban nincs hőmérsékleti rétegződés, nem alakul ki a hőváltó-réteg (metalimnion). Ez az oka annak, hogy a szikes tavak limnológiai értelemben nem igazi tavak. (Limnológia: a belvizekkel és élővilágukkal foglalkozó tudomány.) Varga L. szerint, a tócsa (Teich) típusú felszíni vizek csoportjába tartoznak.

 A szikes tavak vizének a színe (a partról nézve) a legtöbb esetben szürkésfehér. Ezek az ún. fehér tavak (pl. szegedi Fehértó, Kunfehértó, Sós-tó stb.). A másik típust képezik az ún. fekete tavak, amelynek vize sötétbarna színű.

 A fehér tavak vize a vízben lebegő kolloid állapotú mészsóktól állandóan zavaros, átlátszóságuk sekély (1-5 cm). Amikor a víz bepárlódik, a lebegő kolloid részecskék összetömörülnek, nagyobb pelyheket képeznek, és az aljzatra ülepednek le. Ez az oka annak, hogy a fehér tavak fenekét minden esetben szürkésfehér színű iszap borítja, amelyen - ha kiszárad a víz - kivirágzik a sziksó (Na2Co3 . 10 H2O). Az időszakos szikes tavak medrében a sziksó kivirágzása már a nyár elején megindul és a víz visszahúzódásával egyidejűleg mind, nagyobb és nagyobb területét borítja el a szárazra került tómeder felszínének.

 A fekete tavak vizének sárgásbarna árnyalatú színét a vízben lévő kolloid állapotú humuszanyagok okozzák, amelyek úgy keletkeznek, hogy a vízben oldott sziksó a tó fenekén lévő humuszt elfolyósítja és a vízben lebegő állapotban tartja. A fekete tavak szélcsendes időben fenékig átlátszóak, aljzatukat rendesen vastag, laza szerkezetű, sok szerves anyagot tartalmazó iszap borítja. A fekete tavakban többnyire sok az alámerült (szubmerzus) növény. A nyílt vizet a tómeder felé évről-évre fokozatosan előrenyomuló növényzet (sás, gyékény, nád) szegélyezi.

 Az Alföldön a két tótípus között sok átmeneti fokozat figyelhető meg. Gyakran ugyanabban a tómederben a tó egyik része fekete, a másik része pedig szürkésfehér színű (Kunfehértó a kiszáradás előtt, Sós-tó a kiédesedés időszakától).

 Smoroglay (1939) a fehér tavakat tartja a legfiatalabb képződményeknek, amelyekből a feltöltődés, a parti növényzet térhódítása, szerves anyagok felhalmozódása következtében fekete tó, majd mocsár, később láp, végül nedves rét lesz. Smoroglay felfogásának helyességét alátámasztják a vízkémiai és biológiai vizsgálatok, valamint jól összeegyeztethető az állóvizek fejlődésmenetére vonatkozó elméletekkel is, amely szerint az állóvíz (tó) időleges, átmeneti képződmény, mely a Föld felszínét formáló külső és belső erők hatására keletkezett, és ugyancsak számos természetes és mesterséges (pl. emberi beavatkozás, csatornaépítés, vízelvezetés, vízpótlás, egyéb különleges hatások alá vétel stb.) hatás következtében fokozatosan eltűnik. A fejlődésmenet gyorsaságát és fokozatait a tómeder feltöltődésének a folyamata, a növényzet térfoglalásának az intenzitása határozza meg. A meder feltöltődése következtében a tó mint vízi ökoszisztéma [ökológiai rendszer: az élethely (biotop) és az ott élő élőlények összessége (pl. a tó és életközössége)] fokozatosan átalakul. Megváltozik az élővilága, elöregszik, kiszárad. Meggyorsítja ezt a folyamatot az emberi beavatkozás (csatornázás, lecsapolás stb.). Emberi tevékenység hatására (vízelvezetés) következett be a Kiskunhalast legyezőformában övező tórendszer pusztulása, melynek utolsó hírmondója a Sós-tó, az elöregedése sajnos felgyorsult, szintén az előzőekben említett okok miatt. A gyorsan előre törő és egyre sűrűbb nád sekélyesíti a tavat, vize ezeken a területeken sárgásbarna színűre változik, a víztükör pedig egyre csökken. A megmentés érdekében itt is sajnos emberi beavatkozás válik szükségessé, amelyet jól szolgálhatna a gyógyiszap kitermelése. Bár a jelenlegi városi környezetvédelmi törekvések a fentiekkel ellentétes irányt követnek, feltételezhetően azért, mert a tudományos jártasságuk illetve ilyen irányú tájékozottságuk a döntést hozóknak, meglehetősen hiányos, ennek ellenére be kell látni, hogy a tó elöregedésének lelassítása érdekében a tevékenységi irányt meg kell változtatni. Abszurd dolognak látszik az, hogy olyan területek kerüljenek helyi védettség alá, amelyek az öregedést segítik elő, szemben a jelenlegi vízfelület megtartásával (nádsziget, ültetett erdő védettség alá helyezése stb.).

 5. Általános kémiai viszonyok

 A tavak élővilágának minőségi és mennyiségi alakulását befolyásoló ökológiai tényezők közül az egyik legjelentősebb, a víz kémiai sajátsága. Hatványozottan érvényes ez szikes vizekre, amelyek éppen kémiai tulajdonságaik következtében képeznek különleges csoportot a felszíni vizek rendszerében. Magas oldottsó-tartalmuk alapján a kontinentális sósvizek közé tartoznak. Az oldott sók minősége szerint pedig a nátrontavak egyik legjellemzőbb típusát alkotják. Vizükben ugyanis a Na2Co3 és a NaHCO3 a legjellemzőbb alkotórész.

 A szikes tavak összsótartalma 550-7500 mg/l között ingadozik, de előfordul ennél sokkal magasabb sókoncentráció is, esetenként 34 000 mg/l körüli értékeket is mértek. jellemző a szikes tavakra, hogy az összes oldott sók mennyisége időszakosan jelentősen változik, így áprilisban mért adatok alapján 1800 mg/l, júliusban 28 190 mg/l-t is mértek akkor, amikor mesterséges víztáplálás nem volt. Érdekesség, hogy még ugyanazon tó azonos időpontban mért értékei is különbözőek lehetnek a tó más-más területén. A tó különböző mélységű területein, illetőleg a nyílt vízben és a növényzettel borított parti övben ugyanis a bepárolgás mértéke eltérő lehet, ami a sókoncentráció egyenetlenségeit, a tavak horizontális tagolódását eredményezi.

 Igen jellemző és a tavi élet szempontjából nagy jelentőségű vízkémiai sajátsága a szikes tavaknak az, hogy az összsótartalom mennyisége időszakosan változik ugyan, de az egyenérték-százalékban kifejezett kémiai összetétel (jellemző ionok aránya) viszonylag állandó, és egy-egy tóra jellemző. Ebben a vonatkozásban szembetűnő változást okozhat viszont az olyan emberi beavatkozás, amely a tó életét lényegesen módosíthatja. Ilyen módosulást eredményezhet a vízpótlás, a tókörnyéki mezőgazdasági tevékenység, állattenyésztés, földművelés során alkalmazott műtrágyázás, a tókörnyéki lakótelepek szennyvíz szikkasztásának rendszere, a vízigényes és tájidegen fák erdőszerű telepítése stb.

 A szikes tavakra magas sókoncentrációjuk mellett elsősorban a Na-, a CO3- és a HCO3- ionokban való gazdagság, a magas pH-érték (8, 10-10,55) és az alkalikus jelleg (5,5 - 616,2 Wo), továbbá az oldott szénsav hiánya jellemző. A többi kémiai komponens (Cl, SO4, Ca, Mg) mennyisége egy-egy szikes tó vizében igen különböző lehet, aminek következtében a típuson belül tavanként számos egyedi vonás tapasztalható, illetőleg altípus különböztethető meg

 Az anion relatív mennyisége (pl. a CO3 - és a HCO3 - ion) alapján szokás sziksós (karbonátos) és szikes (hidrogénkarbonátos) vizeket megkülönböztetni (Woynarovich). Az előbbi típusba sorolják azokat a vizeket, amelyekben a CO3 - -ion legalább 30 egyenérték-százalék a HCO3 --ion mellett. A sziksós vagy karbonátos vizeknek a szikes vizektől való elkülönítése azonban nem indokolt, mert a CO3 - - és a HCO3 --ion aránya ugyanabban a tóban évszakonként, sőt napszakonként is módosulhat. Időszakosan a karbonátos víz kémiailag hasonlóvá lesz a hidrokarbonátos vízhez.

 A szikes tavak között a vízben domináló (legalább 30 egyenérték-százalékban előforduló) kationok, és anionok alapján lehet az élővilág összetételében is megmutatkozó altípusokat megkülönböztetni (Maucha).

 A szikes tavak vizében tapasztalható időszakos kémiai változások oka elsősorban ugyancsak az éghajlati tényezők szélsőséges változásaival függ össze (felmelegedés, lehűlés, a víz felhígulása, illetőleg elpárolgása stb.). A meteorológiai hatások mellett módosítják a kémiai viszonyokat a vízben lejátszódó alapvető biológiai történések is (pl. a növények asszimilációjának az intenzitása, vízvirágzások alakulása, egy-egy állatfaj tömeges elszaporodása stb.)

 A szikes tavak legfontosabb fizikai és kémiai sajátságainak az alapján megállapítható az, hogy a szikes víz gyűjtőfogalom, amelynek fogalmi jegyei közül csak az alapvető kémiai tulajdonságok közösek (Na-, CO3- és a HCO3 -ionokban való gazdagság). Általánosan jellemző továbbá az is a szikes tavakra, hogy sekély mélységük következtében bennük gyorsan és mélyrehatóan érvényesül az Alföld szélsőséges időjárásának a hatása, amiért hidrográfiai sajátságaik igen változóak.

 6. A Sós-tó földtani története és üledékeinek képződés

 Általánosan elfogadott nézet, hogy a Duna-Tisza közén a legfelső löszszint a jégkorszak Würm III. eljegesedését, vagyis a pleisztocén legvégét jelzi. A finom homokos lösz vagy löszös homok feletti üledék tehát már holocén korú. A korábbi kutatási eredmények alapján ismerjük, hogy az eljegesedés utáni időszakot virágpor-, csigafauna- és üledékvizsgálattal alulról felfelé haladva az éghajlat, ill. az éghajlatnak megfelelő növényzet változása szerint a nyír-fenyő, mogyoró, tölgy és bükk szakaszokra bonthatjuk (Zólyomi, 1952.). Ezek a szakaszok durván a Firbas-féle közép-európai IV-IX. klíma- és növényzeti szakasznak felel meg. A löszös, finom homokra települő futóhomok képződése a nyír-fenyő szakaszban indult meg. Ennek megfelelően a Sós-tó feltétlenül a holocénban keletkezett, karbonátos iszapja a löszös finom homokra illetve finom homokos löszre települt. Bizonyos részei valószínűleg később a mogyoró-szakaszban már meglévő mélyedésk helyén, a csapadékosabb tölgy-szakaszban annak is az első felében keletkezett. A települések közötti különbséget az okozza, hogy valószínűleg a tó mai alakját több egymással párhuzamos mélyedés egyesülésének az eredménye, amely magyarázatot ad a várost körülvevő tórendszer keletkezésére is, mégpedig úgy, hogy különböző időben keletkezett mélyedések, ún. buckasor átszakadással alakultak tóvá. A mélységi mintavételekből jól kimutatható a települések különböző kora.

 Az így keletkezett tó csapadékvízből és a helyi mélyedés felé szivárgó vízből táplálkozott. Különösen jelentős az utóbbi. A tó bázisát képező, a környéken és a Duna-völgyből kifújt homokban, valamint löszben is jelentős kötött Ca és Mg, amely részben CaCO3, másrészt CaMg(CO3)2, valamint egyéb vegyületek alakjában van jelen. A dolomit elsősorban a löszben fordul elő.

 A talajképződés közben a tavak felé szivárgó víz a talajból kioldja a Ca++ -ot és a Mg++ -ot és a tavakba szállítja. A tó körül végzett fúrás talajvízmintájának részletes kémiai összetételét vizsgálva megállapítható, hogy a talajvíz jelentős, 700-4000 mg/l mennyiségben tartalmaz oldott sókat. Ebből a Ca++ 16-160 mg/l, a Mg++ pedig 8-150 mg/l volt. Fontos volt még a Na--, a HCO3--, a H2SiO3- , és bizonyos esetekben a CO3- tartalom is. Az összetétel hasonlónak mutatkozik a kialakulási viszonyokkal azonos tavaknál észleltekkel.

 A földtani térképezés során található volt olyan terület is, ahol az összes oldott só tartalma meghaladta az 5000 mg/l-t. A Ca++ és a Mg++ külön-külön is meghaladta a 600-600 mg/l-t. A tó felé tehát jelentős mennyiségű, változatos vegyi összetételű sót visz a szivárgó talajvíz.

 A Duna-Tisza közi sekély tavaknak, így a Sós-tónak is víztömegükhöz képest igen nagy a felületük, ezért nyáron, aszály idején nagy a párolgásuk. A Duna - Tisza közén ui. júliusi középhőmérséklet 22 oC-nál több, az 50-éves maximális átlaghőmérséklet pedig a 25 oC-t meghaladja. Az évi 500-550 mm-es csapadék időben nem egyenletesen oszlik meg. Néha magas hőmérséklettű, több hetes aszály is előfordul. A tó vizének hőmérsékleti ingadozása ennek következtében rövid szakaszon belül, még napszakonként is igen jelentős. Ezért a vízben évszakonként is nagy a kémiai változás. Ez megmutatkozik, mint az oldott sók mennyiségében, mint pedig az ionok és kationok egymáshoz való arányában. A tó általános jellemzője mégis a nagy összes oldott sótartalom és vizének erős lúgossága, pH-értéke nyáron ui. 9-nél több, gyakran eléri a 10, sőt a 11 pH-t is. A talajvízmintákkal egy időben a Sós-tóból vett minták alapján megállapítható, hogy egyes területeken az összes sótartalom meghaladta a 15 000 mg/l is. Az aszályos időszakra tekintettel a nyárvégi minták szerint a 40 000 mg/l-t is meghaladták, függetlenül a helyi vízpótlásra, amely azt jelentheti, hogy a pótlott mennyiség nem befolyásolja száraz időjárási viszonyok között a víz kémiai összetételét és az általa leülepített iszap minőségét.

 A tó télen elveszíti sziksós jellegét, vize ilyenkor karbonátot tartalmaz, pH-értéke a lúgosság nagyon lecsökken. A téli növényi asszimilációs hiány miatt, a disszimiláció kerül túlsúlyba, de az őszi és téli csapadék miatt is annyi CO2 dúsúl fel a vízben, hogy ez a kivált CaCO3 -ot fokozatosan csökkenti, és a következő egyenlet szerint kalcium-hidrokarbonáttá alakítja át:

CaCO3 + H2O +CO2 ⇔ Ca(HCO3)2

 Ilyenkor a szabad CO2 gyarapodása miatt a tóba jutó és a talajvízből származó Ca ++ oldatban marad meg, a tó fenekén korábban lerakódott karbonátiszap egy része is feloldódik, így a Ca++ mennyisége a nyárinak a tízszeresére is növekedhet. Nyáron a legtöbb karbonát- és hidrokarbonát-tartalma szinte a Na+ mennyiségével egyenértékű. Télen a hidrogénkarbonát jelentős része a Ca++ -hoz kötődik.

 Tavasszal az asszimiláció növekszik. A tó ui. jelentős mennyiségben tartalmaz algákat és a perthoz közeli sávban, illetve a benőtt területeken, de a tó által biztosított vízháztartás mentén egyéb vízi növényeket. Az asszimiláció növekedésével először a szabad, majd pedig az egyensúlyi CO2 használódik fel, és ezzel megbomlik a télen kialakult kémiai egyensúly. A felmelegedéssel fokozódik a víz párolgása, amely a sókoncentrációt, ezzel együtt a Ca++ - és Mg++ - tartalmat is növeli, a nélkül azonban, hogy a Ca++ és Mg++ oldhatósági szorzatának értéke arányosan növekednék. A folyamat egyben a CO oldhatóságát is csökkenti. A CO2  fogyásával és a sókoncentráció növekedésével a pH nagyobb lesz, ezért a tó vizéből fokozatosan kiválik a CaCO3 és kisebb mértékben a CaMg(CO3)2, a víz Ca++ - és Mg++-tartalma tehát csökken. A szabad és az egyensúlyi CO2 elfogyása után a növények a NaHCO3  félig kötött CO2 készletét használják fel, így a tó vizében megjelenik, majd egyre nő a kivált karbonát mennyisége, ugyanakkor a Ca++ - és Mg++-tartalom csökken, a pH és a lúgosság megnő.

 Nyáron a fény olyan erős, hogy optimálison túli növekedése miatt a disszimiláció jut túlsúlyba. Ilyenkor az egész folyamat megfordul.

 A tó vizének kémiai folyamatait az elmondottakon kívül még egyéb fizikai tényezők, pl. nyomáscsökkenés és hullámzás, meg a tó medrének és partjának morfológiája is befolyásolja. A karbonátiszapok lúgos közegben való kiválását igen szegényes csigafaunájuk is jellemzi. Csupán néhány, lúgosságra kevésbé érzékeny faj, nagyon kevés egyedszámmal jellemzi.

 Az ismertetett folyamatnak földtani eredménye az, hogy a talajvízzel évenként a tóba jutó Ca++ - és Mg++ , CaCO3 - és CaMG(CO3)2 -ként (mész és dolomitként) ismételten kiválik, majd a tó fenekén karbonátkőzetként lerakódik. A karbonátok dolomitja részben szindigenetikus (egyidejű) csapadékképződéssel keletkezik, azaz szinszedimentációs (egyidőben lerakodó) üledék. A mészkarbonát dolomittá alakulását a Ca++ -nak, Mg++ - mal történő egyidejű helyettesítése is segítheti és okozhatja. Ez az ún. korai diagenetikus dolomittosodás, amelyet a még nem teljesen konszolidálódott (megkeményedett) rétegek felszínre kerülése is fokozhat. A Duna-Tisza közének e tájékára jellemző csak, hogy a kemény mészkő és dolomit felszínen vagy felszín közelben előfordul, a fenti átalakulás alapján.

 A Duna-Tisza közihez hasonló jelenkori tavi dolomitképződés s Földön eddig három helyről ismert. Ezek a helyek is általában száraz, nyáron meleg, szélsőséges klímáju területek. Ilyen előfordulás van Kaliforniában a Deep Spring Lake-ben, Dél-Ausztráliában és a Coorong lagunákban és az oroszországi Balhas-tó északi részén.

 A karbonát fő képződési időszaka a holocén száraz mogyoró-szakaszának a vége, valamit a tölgy-szakasz első fele, de ma is folyamatban lévő képződés, de csak akkor, ha ebbe emberi beavatkozás nem történik. Bízzunk benne, hogy a tudomány és a jártasság és az egyéb ismeretanyag ezt lehetővé teszi!

 7. A kiskunhalasi Sós-tó földtani szelvényének bemutatása

 A tó földtani szelvényét a tómedence közel merőleges Nyugat-Kelet irányú földtani szelvényében mutatható be a legjobban (1. számú melléklet).

 A tó nyugati oldalán és közepén mélyatett fúrások, mindenhol finom kőzetlisztet értek el, és ebben is fejeződtek be. Ugyanakkor a tó keleti oldalán uralkodólag durva kőzetliszt ebben is fejeződtek be. A szelvényben jól látszik, hogy ezek a rétegek a tó mindkét oldalán előfordulás is található. A szelvényben jól látszik, hogy ezek a rétegek a tó mindkét oldalán kiékelődtek, és közöttük mindenhol futóhomok jelenik meg. A finom és durva kőzetliszt a feltöltődés utolsó szakaszában rakódott le főleg a környező magasabb területekről származó, csapadékvíz által bemosott anyagból tevődik össze. Ezt, az üledék igen rossz osztályozottsága és a különösen a tó keleti oldalán a gyakori mocsár kifejlődés mutatja. a fúrások sehol sem érték el a pleisztocén kori üledéket, a finom szemcse-összetételű üledék vastagsága igen tetemes, de annak vonalában igen nagy változatosságot mutat.

 A tómeder víz nélküli területein a finom szemcse-összetételű üledékre változó vastagságban apró és finom szemű futóhomok települ. Ez a futóhomok szinte betemeti és feltölti az egykori tómedret. A futóhomok anyaga a környező futóhomokbuckák területéről került a feltöltött, de morfológiailag még negatív formát mutató mélyedésekbe. A területet ebben az időben csak ritkán boríthatta víz, a homoknak szél útján történő bekerülése tehát szárazabb időszakhoz köthető. Ebben az időszakban a semlyékek üledékképződése még nem indulhatott meg.

 Alul elég éles határral 0,6 - 2,0 , vastagságú karbonátiszap települ, amelynek karbonáttartalma 40-80 % között változik. A karbonátiszap a szelvényen belül Dél-Délnyugat irányba kiékelődik. A karbonátiszapra csigákban igen gazdag vékony sötétszürke mocsári finom és durva kőzetliszt rakódott, amely átmenetet képez a 0,5- 1,2 m vastag tőzeges kőzetliszt felé. A tőzeg üledék izzítási vesztesége eléri, illetve helyenként meghaladja a 40 %-ot. A vízből kicsapódott karbonátiszap vastagsága jelentős, mintegy 0,6-2,0 m vastagságú rétegösszlet, mely kitermelésre alkalmas.

 8. Balneológiai terápiákra használt iszapok származási helyei napjainkban

 Sor-szám

Település

/megye/

Megnevezés  Minősítés 

Minősítési

felülvizsgálati

engedély

és közzététel

száma

Nyilvántartási

szám

 1.

Hajdúszoboszló

/Hajdú-Bihar/

Városi

Gógyfürdő

iszapja

Gyógyiszap 

229.108/1946.

546/Gyf/1976.

VIII/4.
 2.

Hévíz

/Zala/

Hévízi tó

iszapja

Gyógyiszap 

34/Gyf/1972.

(Eü.K.8.)

VIII/3
 3.

Makó

/Csongrád/

Marosi iszap   Gyógyiszap

37.950/1951.

(Eü.K.14.)

VIII./1
 4.

 Tiszasüly

/Jász-Nagykun-Szolnok/

Kolopi iszap  Gyógyiszap 

405/Gyf/1968.

(Eü-K.18.)

VIII/2

 

 A fenti kimutatásból világosan kiderül, hogy hazánkban napjainkig két gyógyfürdő és két természetes víz (folyó) kiülepedett iszapját minősítették és minősítették gyógyhatású iszapnak. A fenti tény talán azért alakulhatott ki, mert bizony a témában az egyébként gyógyiszap lelőhellyel rendelkező települések nem fordítottak kellő figyelmet erre, vagy teljesen érdektelenek, illetve információ hiányban szenvedtek. Kimutatható az is, hogy a gyógyhatású iszap nem csak a gyógyhatású vizekben lelhető fel, hanem természetes vizekben is létezik. Bizonyos további kezeléssel pedig tovább növelhető a gyógyhatás foka is.

 A gyógyiszapok a természetben előforduló anyagok, melyek finom szemcsézetűek, jó vízkötő és hőtároló képességük folytán alkalmasak pakolások készítésére. Az iszapkezelés általában kiegészítő balneoterápiás kezelés, de alkalmazzák önálló gyógykezelésként is.

 Az iszap elhalt növényi maradványokat, édevízi szivacstűket, csigadarabokat, mészkövet (dolomitot), kvarcot, földpátokat és csillámokat tartalmaz. Az iszapot forró vagy meleg pakolás  (gyöngyölés) formájában alkalmazzák gyógyhatásának kifejtésére.

 A hajdúszoboszlói gyógyiszap a régebben mélyített és már a homokolás miatt a strand vizének ellátására alkalmatlan kutakból származik kiülepítést követően. Tehát az egyébként használhatatlan műtárgyakat is használhatóvá tették, illetve a termelés során felszínre érkező pannon-kori homokot, gyógyiszapként hasznosítják. Az apró szemű homok minden olyan beltartalmi értékkel rendelkezik, mint a gyógyvíz, hőmérséklete is megfelelő, ezért további kezelést a kiülepítésen, és kiszárításon kívül nem igényel. Igen gazdaságos és jövedelmező megoldás. Érthetetlen számomra, hogy a kiskunhalasi 1956-57-ben, illetve a későbbi 1970-es években mélyített kutakat, miért nem hasznosítja az üzemeltető hasonló jelleggel!

 A hévízi iszapot nem a tó fenekéről, hanem a lefolyócsatornából termelik ki. A másodpercenkénti 300-300 l/p vízhozam és a fürdőzők által felkavart iszap ugyanis a lefolyócsatorna felé sodródik, s ott leülepedik. A tóból 500 m-re levő vízszintszabályozó gátnál kitermelt iszapot kiszárítják, golyós malomban megőrlik, s fele részét a kórházban használják fel, másik felét a többi hévízi gyógyintézmény hasznosítja, illetőleg kereskedelmi forgalomba hozzák. A gyógyszertárakban 5 kilogrammos csomagolásban és úgynevezett iszapkompresszek formájában kapható. Az így forgalomban lévő termék különféle testtájakhoz illeszthető vászonzacskókba vannak töltve, s felmelegített vízzel készíthetők elő használatra.

 Persze felvetődik a kérdés, hogy nem apasztja-e vészesen a tó iszapkészletét a kitermelés? Elméletileg a tóét nem, hiszen az iszapot a lefolyócsatornából termelik ki, ahonnan természetes úton nem kerülhet vissza a tóba. Ettől függetlenül szükségesnek látták, hogy az évről évre fogyatkozó tóiszapot mesterségesen pótolják. Ennek érdekében vizsgálatokat végeztek, és ennek keretében a tó közelebbi és távolabbi környékén 280 próbafúrást mélyítettek, melyek feltárták, hogy a hévízi tó alját és oldalát alkotó tőzeg a kis-balatoni rétláppal azonos. Amikor a hévízi iszaphoz hasonlóan sok huminsavat tartalmazó zalaszentmihályi tőzeget helyeztek meghatározott pontokon a tóba a kétféle tőzeg kémiai egyensúlya három nap alatt kialakult a fizikai-kémiai azonosulásuk pedig hatvan nap alatt ment végbe. Ez azt mutatja, hogy a hévízi, de más természetes iszapok is mesterséges termelésének nincsenek elméleti akadályai. A gyakorlati kialakítást pedig meg kell tervezni!

 A makói gyógyiszapot 1951-ben minősítették gyógyiszappá, mely a marosi homok az, az a Maros folyó által lerakott és kiülepedett apró szemű (0,02 mm) homokból áll. A termelése a kiülepedés helyen való osztályozásból áll, melynek során a nagyobb szemű kiülepedett hordalékot építési anyagként, az apró szemű részét, pedig a makói szintén gyógyvíz minősítéssel rendelkező termál kút vizével átfőzve hoznak forgalomba, illetve használják gyógyterápiás kezelésekre. Ez a termelési módszer javítja a kiülepedett hordalék kitermelésének és hasznosításának gazdaságosságát. Érdekes, hogy jelentős export mennyiséget is termelnek!

 A tiszasülyi vagy más néven kolopi iszapot a Tisza árterületén a Balajti-tanya közvetlen környékéről nyerik, és helyezi kereskedelmi forgalomba. A Tisza árterületéről nyert iszap legfőbb jellemzője, hogy szervetlen karbonátos iszap, mellyel kapcsolatosan csak a szemcsenagyság a fő kritérium, mely nem haladhatja meg a 0,02 mm-t, uyanis ez a szemcsenagyság alkalmas a legjobban a hőtárolására. Az iszapot 1968-ban nyilvánították gyógyiszappá, mert a közvetlen környéken lévő termál gyógyvizekkel keverve teszik alkalmassá. Követelmény még az agyagmentesség, mert az agyag hőtárolási tulajdonságai gyengék. Tulajdonképpen a jelenleg forgalmazott iszap is kőzetlisztnem minősíthető apró frakciós szemcsézettel. Az iszap egyé összetételét a környéken lévő termálvízben történő baktériummentesítésnek köszönheti, valamint karbonátos jellegének.

 9. A folyóvízi iszapüledékek képződése

 A folyóvízi iszap szállítás következtében rakódott le, a mállott kérget a már korábban kiüllepedett laza üledékes kőzetet a felszínen lefolyó esővíz, majd vízfolyás magával ragadta és egy másik területre szállította, és ott kiülepítette. A folyó vízgyűjtő területéről különböző szemnagyságú hordalékot szed magába mindaddig, ameddig eléri telítettségét. A hordalék szemnagyságára és mennyiségére a vízfolyás hordalékmozgató erején kívül a vízgyűjtő terület lejtőinek hajlása, kőzeteinek tulajdonságai, a növénytakaró és számos éghajlati tényező van még döntő befolyással. A vízfolyások, különösen pedig a nagyobb folyók vízgyűjtő területét (így a Tiszáét is) különböző és különbözőképpen mállott kőzetek építik fel. Ennek megfelelően a vízfolyások hordaléka - különösen a felső szakaszon - igen vegyes szemnagyságú.

 A víz a szilárd anyagot háromféleképpen: görgetve, lebegtetve vagy oldva szállítja. A hordalékszállítás módja között nincsenek éles határok, s nincs közöttük elvi különbség sem. A háromféle anyagszállítási mód közül a görgetve és lebegtetve  szállított anyagot nevezzük hordaléknak. A folyóvíz fenekén a kőzetszemek háromféleképpen mozoghatnak: csúszva - ez ritka -, gördülve vagy ugrálva. A fenéken mozgatott hordalékot görgetett hordaléknak nevezzük. A folyó medrében vagy völgyben haladó szakaszának túlnyomó részén - a középső és alsó szakasz jellegű részeken - korábbi hordalékában mozog, vagyis mederanyaga is uralkodóan laza üledékes kőzet. A folyó sebessége és vízmélysége, valamint áradáskor és apadáskor helyi vagy szakaszonkénti esése változik. A nagyobb sebesség vagy vízmélység pedig megnöveli a vízfolyás hordalékmozgató erejét. A folyó sebessége tehát elég jól jellemzi a benne végbemenő hordalékmozgás jellegét.

 A vízfolyás középvízi szakaszán a meder vándorlása mellett nagyobb intervallumban, egyensúlyban van a szakaszra bejövő és az onnan távozó hordalékmennyiség. A vízfolyás esésének és a sebességének megfelelő mértékben kezdi ki a partokat. A kanyarulatok alakja függ a part anyagától a rááramlási szögtől és a vízfolyás energiájától, egyben kihat az alatta lévő többi kanyarulatra is. Minél nagyobb a vízfolyás vízhozama és esése, annál nagyobb lesz az amplitúdója. Nehezen erodálható anyagban szűk és mély keresztszelvények, kisebb sugarú kanyarulatok, laza anyagban pedig lapos és szélesedő meder esetén nagy amlitúdójú kanyarok alakulnak ki.

 A folyó partjának kialakulásában a homorú oldalról elmosott fenékhordalék játsza a fő szerepet. A lebegő hordalék szerepe csak közvetett, mert egyrészt a víz elragadó erejét csökkenti, másrészt a holtágakat feliszapolja. A hordalék vándorlása többé-kevésbé folytonosnak mondható, de általában csak szakaszosan történik. A közép és alsó szakasz jellegű vízfolyások mederanyaga és mederhordaléka így nagymértékben homogenizálódik és a medence-területeken - ahol újabb, nagyobb szemű hordalék közvetlenül nem juthat a vízfolyás medrébe - a hordalék a medenceperemektől a folyásirányban lefelé fokozatosan finomodik, amit természetesen a betorkolló mellékvízfolyások módosíthatnak.

 A vízfolyás alsó szakasza az a rész, ahol nagyobb a beérkező, mint a távozó hordalékhozam, vagyis a vízfolyás a medrét, a környezetét - esetleg egész völgyét -tölti fel. A vízfolyás alsó szakaszán felesleges hordalékát lerakja, építi medrét és környezetét.

A Tisza-völgy folyói hordalékának leggyakoribb ásványai, súly-százalékban az alábbiak:

 

Ásványok Görgetett Lebegtetett Meder
 Kvarc  72 46  74 
 Csillám  6
 Kalcit  -  -
 Földpát  6  3  9
 Gránit  -  -
 Anfibol+piroxén  -
 Szarukő  10  8
 Fillit darabok  -  -  -
Agyagszemcsék  - 40   -
 Összesen  94 94  97

 

 A Duna-völgy folyói hordalékának leggyakoribb ásványai, súly-százalékban:

Ásványok Görgetett Lebegtetett Meder
 Kvarc  79  34  93
 Csillám  1  3  -
 Kalcit  -
 Földpát  15  -
 Gránit  -  -  -
 Amfibol+piroxén  5
 Szarukő  -
 Fillit darabok  -
 Agyagszemcsék  - 59 
 Összesen  100 96 98


  A vizsgálatok illetve a fenti adatok alapján megállapítható, hogy a hordalék származási helyére következtetni eléggé nehéz, különösen, ha a folyó egy lejjebbi szakaszát vizsgáljuk, mert akkorra már csak a kemény ásványszemek maradnak meg. A vizsgálatok arra is jól mutatnak, hogy a medenceüledékeknél gyakorlatilag majdnem közömbös a hordalékanyag származási helye, mert a görgetett hordalék lényegében ugyanis döntően kvarcból, kismértékben földpátból és csillámból áll. A lebegtetett hordalékban pedig egyre nagyobb tömegben jelennek meg az agyagszemek.

 A vizsgálatok teljességéhez tartozik még az évenkénti hordalék mennyisége is, amely az országba, pontosabban az Alföldre érkezik. Ebből az éghajlati viszonyok alapján megpróbálható az ősföldrajzi helyzetre is visszakövetkeztetni.

 A magyarországi jelenlegi hordalékadatok alapján vizsgálható az országba belépő és innen kilépő hordalékhozam is, mely 1000 Mp/évben adható meg. Az országot évi átlagban elhagyó kilépő hordalék a Dráva-Mura vízgyűjtőt levonva a vizsgált területről évi 0,1 mm lepusztulást okoz. Az 1 mm lepusztuláshoz szükséges időre a Duna-völgyben 6,7 év, a Tisza-völgyben 33 év, a hazai átlagra pedig 10 év/mm adódik. A hordalék-háztartási adatok alapján pontosan behatárolható a bányászott tiszai iszap kora is. Ennek megfelelően az 1 m-ből bányászott iszap kora 33 000 éves. Mivel az iszap hidrokarbonát mentes, illetve szegény hidrokarbonátban, ezért kiszáradva is laza marad.

  10. Összehasonlítás a forgalomban lévő iszapokkal

 Összehasonlítva a Sós-tóban található iszapot a forgalomban lévő és gyógyiszapként minősített iszapokkal, megállapítható, hogy úgy beltartalmi, mint általános fizikai összetevői alapján minden tekintetben megfelel az érvényben lévő szabványelőírásoknak, és minden tekintetben megfelelő balneológiai alkalmazásra, illetve hidrogén-karbonátos jellegénél fogva, valamint beltartalma főleg radiológiai értéke meg is haladja a forgalomban lévő iszapminőségeket. Mikroelemek tekintetében, különösen a stroncium és rádiumot illetően messze meg is haladja a forgalomban lévő iszapok beltartalmi értékét.

 Kedvezőnek ítélhető meg a közigazgatási területen található és gyógyvízként minősített termálvíz is, mely elviekben rendelkezésre állhat a csíra és baktérium mentesítésre, illetve az iszapkezelés során annak beltartalmi értéke növelhető a vízben található jód és bróm mikroelemekkel. Mivel a forgalomban lévő iszapok is átesnek hasonló kezelésen, így természetes az is, hogy a kezeléssel megfelelő minőségű iszap állítható elő, mely piac és kereskedelmi vonatkozásban kellő versenyképesség érhető el a forgalomban lévő termékekkel.

 A kitermelés során rendelkezésre álló magas szervesanyag tartalom biztosíthatja a további és más célú hasznosulást is, így kozmetikai alapanyagkénti értékesítése is lehetőségként merülhet fel, mely a kitermelés gazdaságosságát növelheti. Különsösen jelentős a nádkutú mennyisége.

 Összességében megállapítható, hogy minőségi szempontból a Sós-tói iszap piacképes, mi több exportkémes termék lehet a kitermelést követően, a rendelkezésre álló gyógy-termálvízzel együttes kezelése, valamint az üzemen kívüli korábbi kutak homokanyagának kinyerése, olyan további felhasználási lehetőségeket tesz lehetővé, mely együttes kezelése az értékesítési haszon növelését eredményezheti. Egyértelműen megállapítható, hogy piacvezető termékké lehet bevezetni, megfelelő kereskedelmi tevékenység mellett, kitermelése gazdaságossá, sőt nyereségessé tehető, azaz a beruházás megtérülése biztosítható. Nem elhanyagolható kérdés a beruházás munkahelyteremtő hatása, valamint az, hogy a város kuriózumai közé is tartozhat a termék, mindez mellett hasznosan szolgálhatná a kiskunhalasi balneológiai és gyógy-turizmus fejlesztési elképzeléseit, gazdaságossági mutatót is. A kitermelési korlátok megfelelő alkalmazásával biztosítható a túlkínálat elkerülése, valamint az iszap-lelőhely idő előtti kimerülése, illetve a Sós-tó ökológiai egyensúlyának biztosítása, a további iszapképződmények kitermelése. Említést érdemel az is, hogy a környező lecsapolt tavak hidrogén-karbonátos jellege is megmaradt, melynek kitermelése is egy elkövetkezendő feladat vagy terv lehet, mellyel növelhető a kitermelési és értékesítési mennyiség, egyben gazdaságossá tehető a tervekben szereplő csapadékvíz visszatartására létesítendő tározók megépítése is. Maga a Sós-tó  rekonstrukciója és rehabilitációja is a beruházáson keresztűl megvalósíthatóvá válhatna!

 11. A kitermelési feltételek és módszere ismertetése

 Mint az a fentiekből kiderül, jelen tanulmány az iszapnyerést két forrásból képzeli el:

  1. A Sós-tó és a lecsapolt, volt tavak üledék kitermelésével,

  2. A használaton kívüli homokoló termál kutak iszap kitermelésével.

  Az iszap kitermelése a Sós-tó esetében mivel a kitermelés kezdetén a víz alatti iszapképződményt célszerű kitermelni, feltétlenül pneumatikus eszközökkel javasolható, mely vákuumbiztosítás mellett zárt rendszerben valósítható meg. A kitermelés során ezzel a módszerrel biztosítható az osztályozottság megvalósulása is, mellyel a 0,02 mm-es szemnagyság is általánossá tehető, méret szerinti szitaszöveten történő áteresztés mellett.

 A kitermelést az igen nagy kiterjedésű nádas területével kell kezdeni úgy, hogy a nádas alatt karbonátos iszap kitermelésével lehetőség nyíljon arra, hogy egyszerű eszközökkel a kutu is kitermelhetővé váljon. A nádkutú kitermelését követően őrléssel kell biztosítani a megfelelő szemnagyságot. Az így kinyert és kezelt kutut további kezelés alá kell vetni, mégpedig gyógyvízzel történő iszapüstben történő felfőzéssel. A felfőzés a csíra és baktériummentesítését szolgálja, így természetes gyógyászati és kozmetikai alapanyagként is értékesíthető.

 A kitermelt és osztályozott hidrogén-karbonátos iszapot szintén gyógyvízzel kell átfőzni, amellyel biztosítható az iszap beltartalmába további mikroelemek bevitele (jód, bróm), ezzel további értékesítési szempont biztosítható. Az iszap kétféle módon javasolt értékesíteni, így géles gyógyvízzel hígítva és kristályos kiszárított állapotban. Mivel egy végtag kezeléséhez 12-15 kg iszap szükséges, így ilyen kiszerelésben érdemes forgalmazni. További forgalmazási lehetőség az ennél kisebb kiszerelésű kristályos formában történő, melyet házilagosan főznek fel közönséges forró vízzel (hévízi iszap esetében).

 Mivel az iszapkezelés csak orvosi felügyelet illetve javallatra történhet, hisz nem csak gyógyhatása, hanem bizonyos esetekben toxikus hatása is lehet, így a forgalmazás illetve az alkalmazás egészségbiztosítási feltételként is felfogható, azaz jól kiszámítható piaci helyzettel állunk szembe. Ezzel természetesen a gazdasági tényezők is kiszámíthatóak, mellyel biztonságossá válik a beruházás, illetve annak finanszírozási feltételeinek a biztosítása is.

 Előnyként jellemezhető az a tény is, hogy jelenleg iszapkezelés Kiskunhalason a termálfürdőben nincs, így annak szolgáltatásbővítését is szolgálhatja a beruházás, mellyel a kórház lehetőségei is a terápiákat illetően bővülhet.

 Összességében a beruházás egyszerre szolgálná a Sós-tó rekonstrukciójának megvalósulását, elöregedésének megakadályozását, a kiskunhalasi gyógy-termál szolgáltatás bővülését, valamint további kereskedelmi bővülést is eredményezhetne, mellyel bővülhet az országos kínálat is, egyben jelentős foglalkoztatási, azaz munkahely-teremtési lehetőséggel is bír. A város pedig gazdagodhat egy egyébként csak rá jellemző termékkel, mely további jelentős ismeretséggel is járhat.

 Kiskunhalas városa abban a szerencsés helyzetben van a témát illetően, hogy tulajdonképpen a jelenleg forgalmazott mindkét iszapféleséggel rendelkezik, és kinyerhető, illetve értékesíthető mennyiségben. A természetes felszíni üledékkel a Sós-tó és a lecsapolt tavak üledékeiként, a mélységi pannon iszappal pedig a korábban mélyített és rétegszerkezeti károsodást szenvedett kutak vonatkozásában.

 Különösen jelentősnek számít az utóbbi, főleg gazdaságossági és beruházási vonatkozásban. Előnyeként mindenféleképp meg kell említeni azt, hogy az így kitermelt iszap gyógyiszapkénti minősítése, lévén, hogy maga a réteg víz tartalmának gyógyászati minősítése  már megtörtént, így az azt tartalmazó réteg anyaga gyógyhatású. Fontos szempont, hogy a kitermelés során kinyerhető az a vízmennyiség is amellyel az egyéb kibányászott iszap kezelése is biztosítható, tehát a kezeléshez szükséges víz mennyiség nem terhelné a strand vízellátását, azaz nem igényelne plusz kapacitást. Szintén nagyon fontos szempont az is, hogy az így kitermelt iszap nem igényel a kiülepítésen kívül más iszapkezelési technológiát sem. Mivel a kitermelési technológia adott és elterjedt, ezért az sem igényel különlegességet. Az így kitermelt víz hosszabb ideig is felhasználható, kellő tárolás mellett a felszíni iszap kezelésére úgy, hogy annak beltartalmi összetétele változatlan marad! Mindezekkel együtt a tényszerű iszapkitermelést célszerű a két meglévő műtárgy üzembehelyezésével kezdeni, és majd csak ezt követően bővíteni a Sós-tói iszapkínálattal, mellyel elérhetővé válhat a teljes technológiai sorrend kialakítása és alkalmazása a fenti feltételek biztosítása mellett.

 A fentiekkel együtt tehát megállapítható, hogy mindenféle vonatkozásban versenyképessé lehet tenni a kiskunhalasi iszaptermelést a jelenleg termelt és forgalmazott iszapok minőségével és mennyiségével egyaránt, valamint az eddig kihasználatlan bányászati terméket és maga a műtárgyakat gazdaságossági szempontból is hasznosíthatóvá lehetne tenni. A megoldás környezetvédelmi aggályai könnyen és hatásosan kezelhető, konkrét aggályok csak a kitermelés során keletkezett rétegvíz hasznosításában jelentkezhet, mely egyébiránt további értékesüléssel megoldható!

 11.  A beruházáshoz szükséges engedélyek és eszközök

 Bármely  formában történő beruházás vízjogi és bányahatósági engedély köteles. Mivel gyógyászati termékként történő értékesítése belátható, így annak a bányászat és kinyerés folyamán az állandó laboratóriumi vizsgálati eredményeit prezentálni kell. A szükséges iszapreceptek engedélyeztetését is fel kell vállalni. Az engedélyek birtokában az alábbi eszközökre van szükség:

  - Az iszap letermeléséhez szükséges gépi eszközök, vákuumtartály, leszívó csővezetékek, vákuumot biztosító eszközök, a pneomatikus szállítási, illetve anyagmozgatási eszközök stb.

  - Az iszapkezeléshez szükséges iszapüstök (olajmelegítős).

  - A csomagoló eszközök az esztétikusan megtervezett feliratozással.

  - Reklám filmek készítése, egyéb reklámhordozók biztosítása.

  - A strandi iszapkezelő helység kialakítása és felszerelésének biztosítása.

  - Személyi feltételek biztosítása, bányászati, kezelési, szállítási és piackutatási területen.

  - Pályázati lehetőségek felkutatása a megvalósítás illetve a működés beindítása érdekében. pályázati anyagok elkészítése.

  - Személyes tapasztalatgyűjtés a már működő iszapértékesítéssel foglalkozó vállalkozásoknál, tőzegbányáknál, termelési módszerek, mennyiségek, technológiák és minőségi követelmények területén.

 12. Kőzetalkotó ásványok ismertetése

  A kőzetek ásványtársulások, így minden kőzet meghatározott fajta ásványokból épül fel. Ha a jellegzetes uralkodó ásványokat felismertük, már könnyen meg tudjuk mondani, hogy milyen kőzettel van dolgunk.

 Mint az, az előzőekben, táblázatokban foglalva ismertetésre került, a leggyakoribb kőzetalkotók a következők: kvarc, földpátok, földpátpótlók, csillámok, piroxének, amfibólok, gránitok, csillámszerű ásványok és az átalakult kőzetek ásványai. Ezek az ásványok, nem csak mint kőzetalkotók - tehát csak kőzetekben eloszolva - találhatók meg a természetben, hanem önállóan is. A kőzetekben általában igen kis méretűek. Legtöbbször szabad szemmel nem is ismerhetők fel, hanem mikroszkóppal határozhatók meg fénytani viselkedésük alapján.

A kvarc és módosulatai

 Több módosulat ismeretes. Ezek közül három a legfontosabbnak önálló elnevezése van. Kvarc, tridimit és krisztobalit. Ismerünk még amorf kvarcüveget, ami SiO2 olvadék gyors lehűléséből keletkezik. Sőt idetartozik még az opál is, amely ugyan csak amorf, de vizet is tartalmaz.

 Az, hogy melyik módosulata keletkezik a SiO2-nek, az attól függ, hogy milyen hőmérsékleten válik ki az olvadékból, így: 1986....1743 K között szabályos krisztobalit, 1743 K-től 1143 K-ig hatszöges tridimit, 1143 K-től 846 K-ig hatszöges Alfa-kvarc és 846 K alatt háromszöges Béta-kvarc keletkezik. A kvarc egyike a leghasználhatóbb földtani hőmérőnek. Mivel az Alfa-módosulat a hőmérséklet-csökkenés után is megtartja külső alakját, az alaki sajátosságokból is következtetni lehet arra, hogy a kvarckristály az átalakulási pont feletti hőmérsékleten (846 K) vagy az alatt keletkezett-e. Pl.: a telérekben lévő ún. telérkvarc és a hasadékok falán vizes oldatokból származó kristályok, mind 846 K alatt képződtek. Viszont a magmás kőzetek kvarckristályai eredetileg Alfa-kvarcként keletkeztek, és csak később alakultak át Béta-kvarccá. Igen gyakori az ikerképződés, valamint a kvarckristályokban a zárványok.

 A kvarc nem hasad. Törése szilánkos vagy kagylós, rideg. Keménysége: 7,üvegfényű, törési felületen zsírfényű. Víztiszta, átlátszó. Színező- vagy szennyezőanyagok folytán azonban gyakran különféle színű lehet.

 A kvarc a legáltalánosabban elterjedt ásvány. Savanyú magmás kőzetek fő elegyrésze. Mivel viszonylag nagy a keménysége és ellenálló viselkedésű, a többi kőzetalkotókhoz viszonyítva, a kőzetek mállásakor különösen feldúsulhat. Ez az oka, hogy pl. a homok nagyobbrészt kvarcból áll.

 A kvarc gyakorlati alkalmazása igen sokrétű. A tiszta SiO2-ből készül a kvarcüveg, amelyet laboratóriumokban, kvarclámpában használnak fel. A víztiszta hegyikristályból optikai lencsék készülnek. A tiszta kvarchomokot hasznosítják az üvegiparban, a kerámia- és a tűzáll szilikáttégla-gyártásban. Felhasználják az öntödék formázó anyagához, csiszolóanyagként stb. Piezoelektromos tulajdonsága révén ultrahang előállítására, rádióadásban, csillagász órákban, valamit ezt a tulajdonságát használják fel a balneológiai területen is.

Földpátok

 A földkéreg kőzeteinek 60 térfogatszázalékát a földpátok alkotják. Tehát ezek a kőzetképződés szempontjából a legfontosabb ásványok. A földpát elnevezésen izomorf elegykristályokat értünk. Ezeket két nagy csoportba oszthatjuk: 1. káliföldpátok, 2. plagioklászok.

 Káliföldpátok, (KAISi3O8). Egyhajlású módosulata az átlátszó szanidin és az ortoklász, háromhajlású a mikrolin. Legfontosabb ezek közül az ortoklász, amely legtöbbször sárgásfehér, rózsaszínű vagy vöröses színű, és oszlopos vagy táblás kristályai igen gyakran ikrek (átlátszatlan, áttetsző). Sokszor egy kristály többféle helyzetű ikerlemezek rácsozatából áll. Üvegfényű, gyenge fénytörésű. Kitűnően hasad. Keménysége: 6, sűrűsége: 2,5 x 103kg/m3. A káliföldpátok elsősorban a savanyú kőzetekben találhatók. Pl. a gránit 60.....70%-át alkotják. A kőzetekből kimállva elbomlik és szennyezett mállásterméke lesz az agyag, a szennyezetlen pedig a kaolin.

 A káliföldpátokat kerámiai célokra (zománcok, porcelán) használják.

 Plagioklászok (nátron-mész-földpátok). A nátron-mész-földpát elnevezést onnan kapták, hogy két háromhajlású ásványnak, az albitnak NaALSiO8 (nátron-földpát) és az anoritnak CaAL2Si2O8 (mész-földpát) izomorf elegyedéséből keletkeznek.

 Amelyik plagioklász tobb albitot tartalmaz, abban több a kovasav, ezért ezeket savanyú plagioklászoknak is nevezzűk, szemben az anoritban gazdagabb bázisos plagioklászokkal.

 Megjelenésük legtöbbször táblás. A fizikai sajátságok változnak a sor tagjainak albit - anorit aránya szerint. Hasadásuk igen jó. Keménysége: 6, sűrűség: 2,62 x 103 kg/m3. Fény- és kettőstörésük gyenge.

 A kristályok átlátszatlanok, szürkések vagy fehéresek. Mállásukkor a kálifölpátokhoz hasonló kaolin és agyag keletkezik. Kaolinná legkönnyebben az anorit bomlik el.

Földpátpótló ásványok

 Ezek akkor keletkeznek a magmaolvadékból, ha a SiO2 mennyisége már nem elegendő a földpátok képzésére.

 A fémoxid és kovasav aránya kisebb a fölpátokénál. Innen kapták az elnevezésüket is. Több ásványt sorolnak ebbe a csoportba, de "valódi" földpátpótló csak a nefelin és a leucit.

Nefelin (NaALSi2O6). Hatszöges piramisos. Zsíros, üvegfényű, színtelen, szürke vagy gyangén színezett. Nátriumban gazdag és kovasavban szegény magmákból keletkezik.

Leucit (KAlSi2O6). Álszabályos, tetragonális, üvegfényű fehér vagy szürke, áttetsző. Kálidús magmából keletkezik.

Csillámok

 A csiiiámok AIKKNa-ot vagy MgFe-at tartalmazó szilikátok, melyek molekulájában hidroxil is van. Táblás kristályai igen vékony, rugalmas lemezkékre hasíthatók. A kitűnő hasadást a réteg rácsszerkezet okozza. A kristályokban az anyagrészecskék egyes síkokban egymáshoz közel, erősen összekapcsolódva helyezkednek el. Az ilyen rácscsíkok között azonban az összetartó erő nem nagy. Keménységűk: 2....3, sűrűségük: 2,7x 103 ....3,1 x 103 kg/m3 . A "valódi" csillámok mind hajlíthatók, rugalmasak, s ezért ezeket rugalmas csillámoknak nevezzük.

 A csillámok igen fontos kőzetalkotó ásványok. Fontos szerepük van a kristályos palák, magmás kőzetek és egyes üledékes kőzetek alkotásában.

 Muszkovit, Kal2(OH)2(AlSi3O10). Fennőt és bennőt hatszöges kristályai rendszerint táblák-lemezek. Rugalmas, kitűnően hasad, a hasadási felület gyöngyházfényű. Halvány sárgás, szürkés, áttetsző. Közönséges csillám, gyakoriságban csak a biotit múlja felül. Néha asztalnagyságú táblákban is előfordul. A mállás során a magmás kőzetből és a kristályos palákból a homokba és a homokkövekbe kerül. A homokban ezüstösen fénylő pikkelyeit macskaezüstnek nevezik.

 Számos ipari alkalmazása van. Kitűnő elektromos szigetelő. Kiváló a hőszigetelő képessége is, ezért jól felhasználható, ezért jól felhasználható a kohók, kemencék ablakának a balneológiai jelentősége is ebben mutatható ki.

Biotit (magnézium-vascsillám), K(Mg,Fe)3(OH)2AlSi3O10). Fémes-gyöngyházfényű, zöldesfekete, amelynek csak igen vékony lemezei áttetszőek. Kristályai hatszöges körvonalúak. Igen elterjedt csillám a semleges és kovasavban gazdagabb magmás kőzetekben. Általános elterjedésű a metamorf kőzetben. Málláskor bekerül a homokba. Kevésbé ellenálló, mint a muszkovit, így kilúgosodik, kifakul, sárgásvörös színe lesz, s kissé fémesen csillog (macska-arany). Gyakori elegyrésze az agyagoknak is.

Csillámszerű ásványok

 A csillámszerű ásványok a csillámhoz hasonló felépítésűek, de hasadási lemezeik nem rugalmasak.

Talk, Mg3(OH)2Si4O10. Az egyhajlású rendszerben kristályosodik. Tömött félesége a steatit  vagy zsírkő (szalonnakő). Lencsés, pikkelyes szerkezetű, zsíros tapintású. Keménysége: 1...1,5, sűrűsége 2,7 x 103 kg/m3Fehér, szürke vagy zöld színű, karca fehér. Az átalakult kőzetek elegyrésze. Magyarországon, a nyugati határrészen Felsőcsáton fordul elő.

Agyagásványok. Víztartartalmú alumínium-szilikátok, s főleg földpátok mállásából keletkeznek. Rejtetten kristályosak, illetve rétegrácsosak és egészen parányi pikkelyeket alkotnak. Közönséges mikroszkóppal nem látható. Elektromikroszkóp és röntgenvizsgálat, de leginkább a termikus elemzés alkalmas felismerésükre.

Legjellemzőbb agyagásvány a kaolinit. Hasonló az illit, montmorillonit és a halloysit.

 A természetben egyedül ritkán fordulnak elő, többnyire keverten alkotnak nagyobb tömegeket, A vasmentes - tehát világos színű - telepeiket gyűjtőnéven kaolinnak nevezik, és porcelángyártás céljaira fejtik. Mád, Sárospatak környéki előfordulások a földpátok különleges bomlása révén, meleg vizek hatására képződnek riolitból.

 A vassal szennyezett agyagásványok képezik a különböző agyagfajtákat. A tisztább agyagokat tűzálló téglák és agyagkészítmények gyártására használják. A közönséges agyagban igen sok a szennyeződés.

 Mivel az agyagtelepek jelentős mennyiségű alumíniumot tartalmaznak, így kísérletek folytak és folynak az agyagból való "alumíniumolvasztást" illetően.

Piroxének, amfibólok és a magmás kőzetek egyéb ásványai

Rombos piroxének.  Az ensztatit (MgSiO3) és a hipersztén (FrSiO3) oszlopos, táblás, jól hasadó kristályok. A bronzit (MgFeSiO3) a kettő elegye. A hasadási irányok egymással közel derékszöget (89o) zárnak be. Keménységük 4...6, sűrűségük 3,1 x 103 ....3,5 x 103 kg/m3. Erős a fény és kettőstörésük. Színük barnásszürke, fekete. Fénylő kristályaik sajátalakúak. A kovasavban szegényebb magmás kőzetek fontos elegyrészei.

Egyhajlású piroxének. Egymástól élesen alig elválasztható ásványok. Kalciumot és magnéziumot tartalmaznak a diopszid zöldes színű, négyszögletes, oszlopos kristályai. Az alumínium- és vastartalmú augitok színe a sötétzöldtől a feketéig változik. Keménységük: 6, sűrűségük 3,3 x 103 ....3,6 x 103 kg/m3 . Igen jól hasadnak. Andezit és bazalt kőzeteinkben gyakoriak.

Amfibólok. Ca- Mg-, Fe-, Al-szilikátok, az egyhajlású és a rombos rendszerekben kristályosodnak. A c tengellyel párhuzamos prizma szerint jól hasadnak. A hasadási prizma lapjainak hajlásszöge közel 120o-os (124o). Keménységük 5...6, sűrűségük 2,9 x 103....3,4 x 103 kg/m3 . Fekete, oszlopos kristályaik jól megfigyelhetők andezitekben, és bazaltokban is gyakoriak.

Olivin. Magnézium- és vasszilikátok különböző elegye. Keménysége 6,5...7, sűrűsége 3,3 x 103 ...4,2 x 103 kg/m3, színe zöldes. Rombos kristályai oszloposak.

Gránátok. Ca-, Mg-, Fe-, Al-szilikátok. Keménységük: 6,5 ...7, sűrűségük 3,2 x 103 ...4,3 x 103 kg/m3. Szabályos rendszerű piros, átlátszó kristályaik ékkőnek is alkalmasak nagy fénytörésük miatt.

Apatit (kalciumfoszfát). Színtelen vagy zöldes kristályai elszórtan, kisebb mennyiségben minden magmás kőzetben megtalálhatók. Keménysége 5, sűrűsége 3,2 x 103 kg/m3. A szennyezett sugaras apatit (foszforit) képződik üledékes kőzetekben is. Az apatit bár csak apró kristályokban mutatkozik, rendkívüli jelentősége van, mert az egyedüli elsődleges foszforszolgáltató. Minden foszforsav, amit egyéb kőzetekben és a talajban találunk, eredetileg belőle származott. A foszforitot és a nagyobb tömegű apatittelepeket műtrágya (szuperfoszfát) gyártására használják.

Karbonátok

Kalcit vagy mészpát, CaCO3. Háromszöges rendszerben kristályosodik. A rács tényleges elemi cellája a romboédernek felel meg, melynek középpontjában a minden csúcsán Ca++ ionok vannak, a főtengely hosszának 1/4- és 3/4-ben pedig CO3 csoportok helyezkednek el.

 Leggyakoribb kristályformái a szkaleonéderek és a romboéderek. Kristályalakjai igen változatosak. Gyakori az ikerképződés. Kissé rideg, keménysége: 3. Nagy a fény- és kettőstörése. Üvegfényű, színtelen fehér, ritkábban sárga, barna vagy fekete. Karca fehér.

 A kalcit igen elterjedt, s a kvarc után a legközönségesebb ásvány. Keletkezik a magmás folyamatok során hévízforrásokból, szárazföldi és tengeri üledékek képződése során, sokféle módon és megjelenési formában. A kalcit és a mészkő felhasználása igen sokrétű.

Dolomit, CaMg(CO3)2. Dolomieu francia ásványtudósról nevezték el. A kalcit (CaCO3) és a magnetit (MgCO3) elegyásványa. Külsőre a kalcithoz hasonló. Hígított sósavban - ellentétben a kalcittal - csak melegítve oldódik. Ásványszemcséi építik fel a Sós-tói iszapot is, mely korai diagenezis alapján képződik, a világon hasonló képződés mindösszesen három helyen ismert.

 13. Ásványtartalmi összehasonlítás a Sós-tói és más forgalmazott iszapok vonatkozásában

 Mint azt az ásványtartalom részben már táblázat formájában bemutattam, a Sós-tói és más felszínen bányászott és forgalmazott iszapok tekintetében lényeges eltérés mutatkozik ásványtartalmi, fizikai összetevők és a helyszínen képződött ásványtartalom vonatkozásában.

 Az is megállapításra került, hogy mint a tiszai, mint a makói ún. sovány iszapok csoportjába sorolható az igen alacsony hidrokarbonát tartalma miatt, míg a Sós-tói iszap magas hidrokarbonát tartalmú.

 Mivel a Sós-tói üledék iszap eredendően dunai származású, ezért ásványtartalma is eltérő a tiszai és a marosi iszapéhoz képest. A legnagyobb eltérés az Amfiból + piroxén tartalomban mutatkozik, a másik kettő ioszap tartalmából abszolut hiányzik, míg a dunai üledékben 5 súly-százalékban mutatható ki. A földpát tartalomban is jelentős különbség mutatható ki, így a  dunai eredetű üledékben 15 súly-százalékával szemben a másik kettőben mindössze 6 súlyszázalékban határozható meg. A csillám tartalom a tiszai és marosi iszapban 6-8 súly-százalékban határozható meg, míg a dunai üledékben a 3,5 súly-százalék mérhető. A lebegtetett agyag vonatkozásában a dunai iszap 59, míg a tiszai és marosi iszap 40 súly-százalékban mutatható ki.

 Természetesen a Sós-tói iszap további iszapgenetikai állapotát döntően a tó és a folyó ülepedési viszonyai közötti különbség is jelentősen befolyásolja, különösen azért mert a tó vízközege eredendően gyógyvízként jelenik meg, így az általa kiülepített iszap is, minden féle kezelés nélkül, gyógyiszapként jelentkezik a tóban lejátszódó kémiai és egyéb folyamatok miatt. Így beltartalmi vonatkozásban további lényeges különbségek mutathatók ki egészen az iszap radioaktivitásáig, bár azt hosszabb ideig nem tartja meg. A tiszai és marosi iszap osztályozottságán kívül semmilyen olyan beltartalmi érték nem mutatható ki, mely egyáltalán a gyógyiszap kategóriájába sorolható lenne. Az osztályozottság azt eredményezheti, hogy balneológiai szempontból igen lényeges termikus jellemzőknek megfelel, valamint az, hogy egyszerű eszközökkel bányászható az illető területekről.

 14. A kőzetek termikus jellemzői

 A kőzetek legfontosabb termikus jellemzői a fajhő és a hővezető-képesség. (A fajhő az a hőmennyiség, amely valamely anyag egységnyi mennyiségének hőmérsékletét 1 cal-val emeli. Dimenziója cal/p x oC.) A fajhő függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Kőzetek (általában szilárd testek) és folyadékok fajhője a kis kompresszibilitás miatt változik. Gázoknál különbözik az állandó nyomáson kapott fajhő (cp) az állandó hőmérsékleten kapott fajhőtől (cv). A cp/cv= rc viszony a molekulák összetételétől és szerkezetétől függ.

 (Az egy molnyi anyag 1 oC-kal való felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség a molhő: cal/mol x oC.) Tökéletes gázra a kinetikus gázelmélet szerint a molhők különbsége cp - cv = R - egyetemes gázállandó - (R = 1,986 cal/mol x oC).

 Elméletileg a cv számítható, mérni a cp mérhető könnyebben, pl. BUNSEN-féle jégkaloriméterben. Néhány anyag fajhőjét az alábbi táblázatban mutatom be SZÉNÁSI GY. nyomán:

Táblázat néhány kőzet fajhőjéről cal/p oC-ban

 KŐZET FAJHŐ  KŐZET, ÁSVÁNYI ANYAG  FAJHŐ 
 Gránit  0,19 Dolomit  0,22 
 Szienit  0,20  Márga  0,21
 Diorit  0,19  Gnájsz  0,18
 Gabbro  0,17  Pala  0,20
 Bazalt  0,19-0,21  Márvány  0,24-0,20
 Tufa  0,20-0,30  Agyag  0,18-0,19
 Homokkő  0,21  Víz  1,00
 Homok  0,20  Praffinolaj  0,51
 Mészkő (tömött)  0,22    
 Mészkő (porózus)  0,16    

 

Üledékes kőzetek néhány hővezetési jellemzője

 Üledékes kőzetek Kp/cm3 Lamda x 103 kcal mol x oC C kcal kp x oC a x 103 m2
 Mészkő  -  5-8 0,21-0,16   -
 Dolomit  -  11-12  0,22  -
 Kvarcit  -  11-16  0,17  -
 Homokkő  -  6,2-11  0,20  -
 Márga  - 4-5  0,21  -
 Kavics  1840  0,31  -  -
  Száraz iszap  1500  0,119  -  -
 Nedves iszap  1700  0,565  0,48  0,693
 Száraz homok  1500  0,28  0,19  9,85
 Nedves homok  1650  0,97  0,50  1,77
 Száraz talaj  -  0,40  -  -
 Nedves talaj  -  2,0  -  -
 Száraz agyag  -  2,2  -  -
 Nedves agyag  -  5  -  -

 A gázok hővezetőképessége a molekulák közepes szabad úthosszával függ össze, ezért függ a hőmérséklettő és a nyomástól. Nagyságrendben 10-3 - 10-4 W/cm x 10 oC (10 oC-kon 1 atm nyomáson).

 A kőzetek hővezető-képességét (C. A. Heiland, Szénási Gy. N.) nyomán.

 Mivel a balneológiai felhasználás pontosan abból fakad, hogy a felhasznált anyag hőtartóképessége milyen, így nem nehéz belátni, hogy az alkalmazásra kerülő aprószzemű homok geológiai értelemben iszap a legalkalmasabban szolgálja ezt a célt. A táblázatokból az is kiderül, hogy a fajhő mellett lényeges a hőtartó képesség is, de mivel a kezelések átlagosan mindössze 10-15 percig tartanak, így e jellemző balneológiai szempontból elhanyagolható, de ebbő a szempontból is a nedves homok, illetve iszap jellemzően a legalkalmasabb a használtra.

 A vizsgált kőzetek természetesen tiszta és egyéb tartalmat nem feltételezve kerültek meghatározásra. További vizsgálatok alapján megállapításra került az is, hogy a sovány iszapok jellemzően gyengébb eredményt mutattak a termikus vizsgálatok során, mint a hidrokarbonát tartalommal rendelkező iszapok. A vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a hidrokarbonátos iszapok géles állapotban sokkal kedvezőbb és jobb értéket mutattak, mint a sovány iszapok. Mivel a balneológiai felhasználás géles állapotban történik, így temészetes és kellen alátámasztható az, hogy kisebb energiafelhasználás mellett tartósabb felhasználást eredményez. Azaza a termálvízzel történő géesítéssel szinte teljesen átadható a termálvíz hőmérséklete a karbonátos iszapnak, mely azt megfelelő mértékben és ideig képes tárolni. míg a tiszai és a marosi iszap csak részben és sokkal rövidebb ideig képes ugyanezt produkálni. A fentiek alapján tehát megállapítható az, hogy mint iszap beltartalma mely gyógyhatású, mint az iszap termikus jellemzői, jobbak a sovány tiszai és marosi iszapoknál.

15. Végkövetkeztetés, megállapítások

 Végkövetkeztetésként levonható az, hogy a Kiskunhalas környékén található részben vízborított, részben szárazra került karbonátos iszapképződmények rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, hogy balneológiai felhasználásra alklamasak. Beltartalmuk gyógyhatású ásványokat tartalmaz, termikus tulajdonságuk pedig alkalmassá teszi ilyen irányú felhasználásukat. A jelenleg forgalmazásban álló kolopi, és marosi iszap beltartalmával összevetve megállapítható, az is, hogy sokkal jobb minőséget képez a kiskunhalasi karbonátos iszap jellegénél fogva, mely közvetlenül is gyógyhatást vált ki. További megállapítás az is, hogy termikus tulajdonságokban is felül múlja a kolopi, illetve a marosi iszapot, gélesítve egyszerűbb és hatékonyabb, nem beszélve a gazdaságossági kérdésekről.

 Nagy szerencsének tekinthető az, hogy a jelenleg is üzemelő gyógyfürdő előző időkben  mélyített kútjai szintén felbecsülhetetlen mennyiségű iszapot képesek termelni, termelésbe állítás esetén, mely még csak meg sem kérdőjelezheti a gyógyhatást. A fenti forrás alkalmazása és kereskedelmi forgalomba helyezése, csak gazdasági döntés eredményeként értékelhető!

 A fentiek alapján végérvényesen megállapítható az, hogy értékesítésre és a piacra való bevezetése indokolt, minőségében jelenleg Magyarországon, de külföldön sincs kereskedelmi forgalomban forgalmazásban. Piacra történő bevezetése ezért indokolt! A beruházás és az értékesítés biztosított, ezért gazdaságossági és munkahely teremtő képessége igazolt! A külkereskedelmi érdeklődésre teintettel a rentabilitás biztosítottnak tekinthető!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sandras52@emitelnet.hu

(Sári András, 2008.05.31 21:32)

Kedves Tamás!
Természetesen az egész tanulmány nincs begépelve, így elnézésedet kérem, hacsak apránként, fejezetről fejezetre gépelem be. Természetesen a kutatás befejeződött így annak a konzekvenciája is levonható lesz, ha a teljes tanulmány rendelkezésre fog állni! Igyekszem minél előbb! Köszönöm az észrevételedet, üdvözlettel!

Kérdések

(Kiss Tamás, 2008.05.31 16:31)

Szia András!

Nagyon hasznos cikk, de furcsállom, hogy nem találok benne a Sós-tóra vonatkozó konkrét adatokat. A kutatás lezárult, avagy még folyamatban van? Engem nagyon érdekelnének az eredmények!

Ellenvéleményezted a helyi védelem alá került/tervezett területeket a tó környékén. Melyek lennének ezek? Hol lehet a helyi védett területek listájához hozzáférni? És miféle projektek vannak a tóra tervezve (öko-tó, vízpótlás), tudnál ezekről tájékoztatást, elérhetőséget adni?


Üdv: Tamás