Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kiskunhalasi nádasok és kezelésük

2009.01.11

 A nádgazdálkodás szempontjából a legjelentősebbnek ítélhető terület a Sós-tó, mint a közigazgatási területen egyetlen még fennmaradt természetes szikes élőhely, és a legnagyobb összefüggő nádasa a városnak, mely természetvédelem számára több szempontból is értékes. Bizonyítja ezt a város környezetvédelem és természetvédelmi programjában megfogalmazottak is. A nádas fészkelő helyet, élőhelyet biztosít több ritka és védett madárfaj számára, ökológiai teret más élőlényeknek. A víz magas sótartalmához jellegzete vízparti növénytársulások alkalmazkodtak, melyekben védett fajok is fellelhetők, bár már e parti élőhely társulás csak nyomokban fedezhető fel. A nádas állomány szerkezete, faji összetétele befolyásolja a tó vízminőségét, valamint a különböző madárfajok fészkelési lehetőségét. A fenti természetvédelmi szempontok szakmai érvényesítése, a tó kezelése, a nádgazdálkodás koordinálása fontos feladat, mely a jelenlegi kezelői jog felosztással sajnos nincs megoldva. Átetekinthetetlen és parttalan viták közepette elsikkad a szakmai tevékenység, és ezzel sajnos visszafordíthatatlan természeti és környezetvédelmi folyamatok indultak el, mellyel sajnos elősegítjük nap mint nap a tó elöregedési folyamatának felgyorsulását, ezzel a természetes élőhely megszünésével is számolnunk kell, bármely fájdalmas is ezt kijelenteni.

A Sós-tóval kapcsolatos vízgazdálkodási, vízminőségi és feltöltődési problémák

 A Sós-tó természetes elöregedési folyamataival járó jelenségek  mára már egyre szembetűnőbbek, melyben a nádasok fokozott érdeklődésre tartanak számot.  A tó jelenlegi állandónak mondható területe 53,2 ha. Átlagos mélysége 1-2 méter között változik. A nádas állomány egyre nagyobb területet vesz birtokba, mely folyamat már a XIX. század végétől jellemző volt, erőteljesebben a XX. század kezdetétől figyelhető meg, melyről már a korabeli képek is tanúskodnak. Ennek eredményeként egyre nagyobb %-ban borítja a medret nádas. A kialakult nádas felületek hatására sajátos mikroklíma alakult ki a tó környezetében. A kialakult nádasok hatással vannak a tó vízminőségére. A nádas által évről-évre megtermelt nagy mennyiségű szerves anyag jelentős része a mederben marad. A víz alá kerülő biomassza lassan bomlik le, felhalmozódva gyorsítja a Sós-tó feltöltődését. A folyamatokat csak a nád ökológiai igényeinek, és élettani sajátosságainak alapos ismeretével lehet csak megérteni.

A nád ökológiai igényei

 A nád gyökérzete az altalaj - iszap -víz hármas közegben helyezkedik el, melyből a nád táplálkozása szempontjából a borítóvíz tápanyagtartalma a döntő. A nádas borítóvizében a táplálkozáshoz szükséges tápanyagok, oldott ionok formájában találhatók meg, ezeknek kell teljes tenyészidőszak során megfelelő koncentrációban rendelkezésre állni. A nádasok terméshozama az asszimilatív és lebontó folyamatok egyensúlyával, a borítóvíz lúgosságával és az összes oldott tápanyag koncentrációjával függ össze. A nád anyagfelvétele során, reduktív viszonyok között is képes a tápanyagfelvételre, mivel oxigéntartalékai segítségével oxidatív körülményeket képes kialakítani, így a felszíni vizek parti termőhelyeinek legfontosabb állományalkotó fajának tekinthető. A nád elterjedésének a kb 2 méteres vízmélység szab határt, mivel itt már nem képes a szár képzéséhez szükséges energia- és anyagigényt fedezni. A mélyvízi sarjhajtások késve hajtanak ki, mellyel a tenyészidő jelentősen lerövidul, azok a fotoszintézisben sem tudnak részt venni, felépítésükhöz tartalékokat használnak fel.

 Szikes tavakban az iszap nagy mértékű felhalmozódása tartósan reduktív viszonyokat alakít ki, elmarad a nád ásványi táplálkozása szempontjából fontos advetív gyökerek fejlesztése. A szerves anyaggal túlterhelt termőhelyeken az iszap-felhalmozódás további gátat jelent a nád optimális táplálkozásához. A széles kiterjedésű nádasban a síkvíztől történő eltávolodással és a reduktív iszap nagykiterjedésű felhalmozódásával a körülmények egyre kedvezőtlenebbé válnak. (RUTTKAY - TILESCH -VESZPRÉMI (1964)1)

A nádas vízgazdálkodása, anyagcseréhez kapcsolódó vízforgalma

 A többi növénytől eltérően a nád vízszükségletét nem elsősorban a talajban lévő vízből, hanem a borítóvízből fedezi. A vízforgalmat a transzspiráció tartja fenn, mely során a nád a felvett vizet a levelekhez szállítja, ahol elpárologtatja. A transzspiráció feladatait a vízellátásban, az oldott ásványi anyagokkal való ellátásban és a hőszabályozásban látja el. Igen nagy eltérések tapasztalhatók a transzspiráció mértékében mind területileg, mind a tenyészidő különböző szakaszaiban. A száraz területeken tenyésző nád transzspirációja alacsonyabb, mint a vízzel borított területeken élőké. A tenyészidő során a transzspiráció mértéke igen változatos, maximumát augusztusban éri el. Érdekes változás tapasztalható a transzspiráció napi menetében is. A nádas mikroklímája és a szabad vízfelület feletti levegő páratartalma között a reggeli órákban ill. délelőtt alig tapasztalható kölömbség, ám délután, valamint az esti órákban a nádas levegője magasabb páratartalmú, mint a szabad vízfelületé. Megállapítható, hogy a nádas átlagosan többet párologtat, mint a nyílt vízfelszín. (RUTTKAY - TILESCH - VESZPRÉMI (1964)2

 A nádas ásványi táplálkozásához szükséges, hogy a borító vízréteg harmonikus dinamikával rendelkezzen. A nádas optimális vízgazdálkodásának feltétele, hogy a nádas mind statikai, mind dinamikai vízigényét ki tudja elégíteni. A statikus vízigényt a talaj víztartalmával ill. a vízborítás mélységével szemben támasztja a nád, a dinamikus a frissvízutánpótlásban és a vízfogyasztásban jelenik meg. A gondot elsősorban a nádas számára fontos vízkészlet tér- és időbeli eloszlásának hiányosságai okozzák (ld. aszályos időszakok, pangóvizes, lefolyástalan foltok, feliszapolódott terepformák). Amennyiben a víz áramlásából származó frissvíz-utánpótlás nem fedezi a nádas dinamikai vízigényét, úgy az a statikus készletre, azaz a borítóvíz szintjére hat kedvezőtlenül. (RUTTKAY - TILESCH - VSZPRÉMI (1964)3

 Kedvezőtlen esetben, a terepi adottságok kedvezőtlen egybeesésével a nád képes tehát felélni statikus készletét is, mivel a környező területekről a víz hozzáfolyással nem képes pótlódni. Ez lehet a magyarázat, hogy akár nagyobb kiterjedésű területek kerülnek a borítóvíz fokozatos csökkenésével szárazra, melyet a feltöltődési folyamatok párhuzamos zajlása gyorsít. A körülmények egymást erősítik, egy idő után a nád teljesen kipusztul.

A nádasok fejlődése, hatásuk a termőhelyre

 A nádasok a termőhelyi lehetőségek szabta határokon belül fejlődésnek indulnak. A kezdeti növekedési szakaszt követően, melyre a növekvő terméshozam és a területi térfoglalás jellemző, a termőhelyi optimumot elérve a maximális szakaszba kerülnek. A nádasok állapota a fokozatos feltöltődéssel és a víz oldott tápanyag-koncentrációjának növekedésével együtt ugyancsak változik. A feltöltődés a terjeszkedés fázisában a nádas nyíltvíz felé történő előretörését eredményezi. Az egész tavi nádas állomány szempontjából a feltöltődéssel járó medermorfológiai hatások és a borítóvíz-koncentráció változása együttesen alakítják ki a termőhely minőségét. A széles kiterjedésű nádasoknál a terjedő nádasban az evapotranszspiráció fokozódásával módosul a terület vízgazdálkodása, fokozatosan csökken a tó vízfeleslege. A parti részen a nádas szerkezete felszakadozik, gyomfajokkal elegyedik a nádas, sásosodás irányába tér el a szukcesszió. A nádas kigyérülése, felszakadozása már a hanyatlás jeleit mutatják, a nádas a hanyatló szakaszba lép át. A nádas növekvő, maximális és hanyatló fejlődési szakaszait eltérő vízgazdálkodási viszonyok jellemzik. A nádas előretörésével a benádasodott területek vízgazdálkodása romlik, mivel csökken a borítóvízréteg áramlása. Időbeli eloszlása kedvezőtlenné válik, mivel nyáron nincs vízfelesleg ezekben a nádasokban. Ezek a körülmények fokozzák a hanyatló szakasz kialakulását, a nagykiterjedésű nádasok leromlását.

 A fentiekből egyértelműen látszik a nádas és termőhelyének kölcsönhatása, a termőhely határozza meg a nádas kiterjedését, egészségi állapotát. A nádas viszont evapotranszspirációja, a gyökérzet és a lehulló levéltömegből rendszeresen termelődő szerves anyaga, valamint egyoldalú ásványianyag-táplálkozásán keresztül visszahat termőhelyére. Ebből a sajátos kölcsönhatásból és az ezekkel járó folyamatokkal magyarázhatók a nádasok kialakulásának és hanyatlásának növekvő-maximális-hanyatló szakaszai. (RUTTKAY - TILSCH - VESZPRÉMI (1964)4 

 A feltöltődés természetese folyamat, megfordítására a tavi méretek adhatnak lehetőséget, így a Sós-tó esetében van lehetősg a mérséklésre. Nagyobb méretű tavak esetében, csak helyi szintű mérséklésekre van lehetőség. A nádgazdálkodás ebben hatékony segítséget nyújthat, továbbá megújuló, természetes nyersanyag előállításával és a légköri CO2 megkötésével környezetvédelmi hasznot is hajt. Ehhez kell, illetve kellene megkeresni a nádasok élőhelykímélő, természet- és vízminőség-védelmi kezelési módjait.

Nádasok használata

 A kiskunhalasi nádasok hasznosítása nagy múltra tekint vissza, nagy történelmi hagyományokkal. Tooth János megjegyezte tanulmányában, hogy a települést övező tavak legtöbbje nádat és fűtő gazat termett. Tooth János 1809-ben írott, Szabad Kis-Kun-Halas városa története című könyvében a következő tavakat sorolta fel: Halastó, Fehértó, Sóstó, Peer-tó, Bodoglári rét, Darányi rét, Balotai Nagyrét, Inokai rét, Kis-Teleki-rét, Nádas-Kopolya, Bogárzó víz. A halasi nyelv a "rét" szóval nemcsak a dúslevelű helyeket jelőlte, hanem a többé-kevésbé náddal, gyékénnyel borított, mocsaras tavakat is.

 Kezdetben az elmúlt század közepéig, a közigazgatási területen lévő nádasok a szarvasmarha csordák legelőjeként szolgáltak, majd a nád jelentős minőségi része építőanyagként nyert lehetőséget, a használhatatlan része pedig fűtési céllal került hasznosításra. A sekély és szárazulatokon termett nád aratása nem jelentett problémát, viszont a vízalatt lévő termést, csak a tartós fagyok idején tudták aratni, mely bizony drágította is az ipari céllal hasznosúlt ipari nyersanyag árát. Az elmúlt század utolsó harmadában is jelentős lakóházat borított nádtető. A hagyományos tolókaszával és népies nevén "kocérral" végzett kézi aratás mellett megjelent az üzemszerű gépi aratás is. A hatvanas évek közepétől a gépesített nádaratás térnyerésével az aratás egyre inkább a minőségi nád letermelésére irányult, mi közben a lecsapolások és vízelvezetések hatására  csökkentek a letermelésre alkalmas területek is. A letermelési szokások változásai is döntően befolyásolták, és befolyásolják ma is a nádasok további életkörülményeit, a helytelen technológiák pedig a letermelési minőséget is. A Sós-tói nádasok erős leromlása az alkalmazott helytelen aratási technológiák és a kísérő vízminőségi és áramlástani problémák együttes hatásával hozható összefüggésbe.

Nádasok napjainkban tapasztalható állapota, minősége

 A jövő teendőinek meghatározásához elengedhetetlen a Sós-tó nádasának napjainkra kialakult állapotának részletes felmérése, és ismerete. Kiskunhalas közigazgatási területén a nád visszahúzódása tulajdonképpen a felszíni lecsapolással, illetve a Dongér-csatorna megépülésével és a jelentős területek lecsapolásával leszűkűlt, Bár rekonstrukciós munkálatok, főleg állami pénzen megvalósultak, de ezt nem követte nádgazdálkodási tervek és tevékenység megvalósulása. Ennek megfelelően nem is lehet hatékony a rekultivált területek megfelelő hasznosítása sem.

 Sokkal bonyolultabb a Sós-tó nádgazdálkodása, hiszen érdeksérelmek akadályozzák azt. Sajnos nem készűlt el, vagy legalább is nem tudok róla, hogy a 2007-ben elkészűlt a nádasok minősítése és osztályba sorolása, és annak 22/1998. (II.13.) kormány rendeletek előírásai, és osztályba sorolása megtörtént volna. Az idézett rendelet intézkedik arról, hogy felmérés alapján meg kell, kellene határozni az összes nádas területet, valamint azt osztályba kellene sorolni. A rendelet intézkedik arról is, hogy meg kell állapítani az illető tó szabad vízfelületét, a nádas és a szabad vízfelület arányát. Meg kell továbbá állapítani azt is, hogy az arányromlás megállítása végett, mekkora a szabad vízterület és az osztályozott degradált különféle minőségi osztályokba tartozó nádminőségi arányok, így: (I.A; II:A; III A; IV.A; V.A; százalékai, valamint I.B; II B; III.B; IV.b; és V.B) osztályozásban. Bizony ez felmérési kötelesség az üzemeltető részéről, illetve a tulajdonos részéről. A "B" jelű osztályok jelentős része már nem nádas állományt képeznek, növényzetük túlnyomó része más betelepült elegyfajokból áll, melynek együttes kiterjedésének megállapítása szükségszerű. Az elegyfajok itt a szukcesszió előrehaladtával szinte kiszorítják a nádat, konkurenciuájukat már nehéz legyőzni, nádassá való alakításuk nem célszerű. Tehát a tó területe ilyen mértékkel szűkűl!

Nádasok kezelése

 A nádasok kedvezőtlen állapota ráirányította a figyelmet a természet- és vízminőségvédelmi célú beavatkozásokra, melyek célja, hogy a hátrányos folyamatokat mérsékeljék, a nádasállomány faji összetételét, állományszerkezeti tulajdonságait a termőhelyi adottságok szerinti lehető legjobb állapotba hozzák. Az állományok kezelésének több módja is lehetséges, melyek két nagy csoportba sorolhatók.

 Az első csoportba magát az állományt közvetlenül érintő módszerek tartoznak, melyek a nádas állományra, annak valamely (földfeletti vagy -alatti) részére, illetve  az állomány szerkezetére gyakorolnak hatást. A hagyományos eljárások közé a kézi és gépi aratás, valamint az égetés sorolható. Különleges, eddig ritkán alkalmazott módszer a rizómák elkotrása, valamint a pótlás és a telepítés. A hagyományosnak tekinthető állománynevelési módszerekkel csak I.A; II.A; III.A minőségi osztályba tartozó nádasoknál várható eredmény. A IV.A - V.A jelű osztály pedig olyan mértékben degradálódott, azaz a nád felújuló képessége annyira lecsökkent, hogy itt már csak a mesterséges felújítás (telepítés) vezethet eredményre. A minősítési adatok alapján a nádas állomány mintegy felén van lehetőség hagyományos nádgazdálkodási munkák elvégzésével az állományok felújítására.

 A nádasok állapotának javítására átfogó eszközöket nyújtanak a második csoportba tartozó közvetett kezelési módok, melyek a nádasok termőhelyére, annak egyes elemeire gyakorolnak, gyakorolhatnak hatást. Ezek közt a módszerek közt a növényzet termőhelyére, annak egyes elemeire gyakorolnak hatást. Ezek közt a módszerek közt a növényzet a növényzet termőhelyére gyakorolt közvetett hatások említhetők meg. A növényzet elterjedését befolyásoló termőhelyi tényzők módosításával elősegíthető a céllállapotot jellemző vegetáció számára kedvezőbb létfeltételek kialakulása. A termőhely mozaikossága miatt nehéz a célzott, csak az adott területre korlátozott beavatkozások megvalósítása, illetve ezek a hatások nagy kiterjedésű eljárás nem egyformán érvénysülhetnek. A termőhelyi tényezők módosítására több eljárás is megemlíthető, ezek a következők: Az iszaprétegre ható beavatkozások között említhető meg a kotrás, a feltöltés, az iszapáthelyezés és az iszapcsapdák kialakítása. A vízmélységet érintő beavatkozás (vízszintszabályozás), az esetleges befolyó és utánpótló egységek karbantartása, zsiliprendszerek kialakítása, zsilipkezelési szabályzat meghozatala, és annak gyakorlati megvalósítása. A vízáramlást befolyásoló eszközök között említhető meg, a csatorna rendszerű (csónak kikötő, egyéb a nádasba kialakított csatorna szerű közlekedési csatornák megszüntetése, mellyel a szél keltette természetes tólengést segíthető elő.  A fenti eljárások lehetővé tennék a hagyomásnyos eljárásokkal már fel nem újítható állományok, illetve vízháztartási viszonyok javítását, így közvetett módszerek alkalmazásával kiszélesíthetővé és kezelhetővé válhatna az állományok köre.

A jövő feladatai

 Az leszögezhető, hogy  tóval kapcsolatos vízgazdálkodási, vízminőség-védelmi és feltöltődési kérdések egymással szoros kölcsönhatásban vannak. Ezek egész tóra kiterjedő megoldása egymással összhangban, a természetvédelmi érdekek elsődleges szem előtt tartásával, a gazdálkodási és civil érdekeltségek figyelembe vételével történhet. A lehetséges beavatkozásokhoz szükséges növényzeti, hidrológiai, áramlástani és vízminőségi kutatások indítandók, illetve folytatandók. Későbbi mérlegelések tárgyát képezik az alkalmazható vízkészlet-gazdálkodási lehetőségek, valamint a nádgazdálkodástól el nem különíthető formában jelentkező tószabályozási feladatok. A legfontosabb teendők összegzését tartalmazó hosszú távú terv, terveket elkészítésén  már régen dolgozni kellene a használatba vevőnek, illetve a tulajdonosnak. Konkrét, tényekkel alátámasztott tervek jó esélyt biztosítanának a tó ökológiai biztonságban történő igénybevételének.

A legfontosabbnak ítélt feladatok a teljesség igénye nélkül:

 - A nádas-nádasok minősítése és osztályba sorolása.

 - Az iszapfelhalmozódás felmérése.

 - a borítóvíz hidrológiai elemzése, és mennyiségének megállapítása.

 - a parti termőhely kalibrálása.

 - a vízmélységi határok tervezése és meghatározása (2-m alatti mélység behatárolása.)

 - a vízháztartás tanulmányozása, illetve annak prognosztizálása. (tó)

 - a lehetséges iszapgátak helyének meghatározása.

 - Az MTA, TAKI által 2006-ban közzétett Szikes Élőhelly Sorozatok Makromintázatának Botanikai és Geofizikai Vizsgálatában feltártakat a Sós-tóra vonatkoztatva vizsgálni. (A fenti vizsgálatot Kiss János és Szalma Elemér készítette.)

A fenti feladatok a teljesség igénye nélkül értendők!

1p. 65-72.

2p. 32-39.

3p. 90-95.

4p. 88-90.

5p. V.1./1.; V.2./1-V.2./4

6p. 46-47.

Felhasznált Szakirodalom: RUTTKAY A., TILESCH S., VESZPRÉMI B: (1964): Nádgazdálkodás - Mezőgazdasági Kiadó Budapest, p. 32-39., 65-72., 88-95.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.